Tortacsoda (12. nap)

Bár az alábbi kép tegnap készült, a tortából még ma is ettünk így úgy döntöttem, hogy még belefér. :) Ezúton is szeretném megköszönni a gyönyörűséges és nagyon finom tortát a sógornőmnek Beának, a FB-on megtaláljátok a többi remekművét is:
https://www.facebook.com/piciatur?fref=ts

Természetesen a gyerekek is oda meg vissza voltak a tortáért, Szezi a gyertyák elfújása után (amit háromszor ismételtünk - szegény fotós szülők gyereke) azonnal magához vette a tűzcsapot és komoly harc folyt a tömlőért és a tűzoltó autóért. Azért a házak is elfogytak.

Ziki zaka zakatol (11. nap)

Ma megint rövid leszek. Egész délelőtt-délután Szezi szülinapi bulijára készültem, nagyon jól eső fáradtság uralkodik most rajtam. Szezi végül csak este itt fenn kapta meg a közös ajándékot, természetesen nagyon örült, szerintem ma kb. a sínek közt fog elaludni.

Tűzoltó Sam készen áll

Ez a kép szerintem magáért beszél. Így én nem is írok semmit. :)

Szezi 3 éves

A mai nap természetesen csakis Szeziről szólt. Az egész nap boldog volt ettől, így nem is tudok kiemelni egy momentumot.

A torta végül elkészült, bár eléggé csisszre. De lett eper rajta és lett tűzoltó autó is. Pontban délben becsempésztük a CSANA-ba, és az ajtó előtt vártuk, hogy végezzenek az ebéddel. Aztán egyszer csak nyílt az ajtó és meggyújtották a gyertyákat és Huby követte az eseményeket fényképezőgéppel és Szezi amikor meglátta a tortát, nem maradt tátva a szája az áhítattól, hanem legörbült. Mert meglátta az apját is és nem mert odamenni hozzá, pedig szeretett volna. Szerencsére Kim (az ausztrál óvónéni) azonnal érezte, hogy mit kell tenni. Bátorította Szezit, hogy menjen ölelje meg az apját és amikor már minden rendben volt, újra kezdték énekelni a Happy birthdayt.

Hogy ízlett-e a torta a gyerekeknek nem tudom, a felnőtteknek igen (mondták, írták) én csak egy falatot kóstoltam, az egész jó volt.
Ahogy vártuk Szezi nem akart az oviban aludni, így jött velünk és egy-két kitérő után elmentünk a tettyei mésztufa barlangba. Szezike már napok óta beszélt róla, hogy megyünk a sárkányhoz, de amikor odaértünk kissé elbizonytalanodott. Igencsak győzködni kellett, hogy menjünk be, és aztán meg folyamatosan ki akart jönni. Majd amikor meglátta a sárkányt, nehéz volt elhitetni vele, hogy az nem igazi. Aztán megnyugodott és vidáman ment végig a barlangban, csak néha kérdezte meg, hogy merre van a sárkány.

 Este még kapott két kisebb ajándékot, az ujjfesték egyelőre zavarta egy kicsit, az egyensúlyozós játékhoz meg nem volt türelme.

Remélem a dupló vonat nagyobb siker lesz. Ma hozta a postás, nekem nagyon bejön.

Anya kockáztat (8. nap)

Mindent vagy semmit. Ez volt a jelszó amikor ma este kilenckor elkezdtem tortát sütni, a holnapi ovis szülinapra. Ha nem sikerül nincs torta, és nincs happy moment se. Sikerült. Bár a puding próbája az evés, azért az sem árt, ha valahogy kinéz az a puding.

Tuti nem ez életem tortája és tuti nem ez a legszebb torta a héten. (Minden nap volt valakinek szülinapja.) Huby szerint ez lesz a legcukibb és az óvónők majd biztos értékelik az erőfeszítésemet. Ugyan Szezike majd lehet nem lesz túl lelkes... Na ezt csak piszkálásból mondta, és itt már túl voltunk egy sírva röhögős tortadara applikáláson. Minden tiszteletem a cukrászoké és azt hiszem jövőre rendelni fogom a tortát. Amúgy élveztem a sütést meg a díszítést is, csak közben éreztem, hogy sántít itt ott a dolog kicsit. Na de a végeredményről majd holnap beszámolok.

Ja és ez még nem a teljesen kész állapot, hiányzik róla még némi eper és egy jármű az útra. 

Hetedik

Bár a képen Zente látható, a mai nap egyik boldogsága amiről írnék az volt, hogy nem áztak el a ruhák a teraszon. Apró öröm, de amekkora zuhé az abaligeti úton volt majd' egy órán keresztül, én bizony láttam magam előtt a csöpögő ruhákat a teraszon. Kozármislenyt azonban elkerülte a csapadék. A ruhaszárítóról mégsem akartam fotót tenni, így Zét láthatjátok amint Orfű és Abaliget között pózol egy réten. Ott sem esett épp akkor, csak az én fejem felett volt felhő vajon?

Dúdolda (6. nap)

Az áhitatot előidézi: Nelli

Nem adtam fel (5. nap)

Csak megint elaludtam tegnap altatás közben. És ma meg már zajlott az élet, dolgoztam, aztán egyedül voltam a fiúkkal, közben Szezi szülinapi ajándékát szerveztem. Ja de most nekem a tegnapról kellene írnom.

Szóval tegnap Szezi és Huby meglocsoltak reggel aztán Szezi lett csurom víz. Nagyon megtetszett neki a tettyei szökőkút és úgy gondolta szuper ötlet a vízoszlopok között rohangálni. Biztos voltam benne, hogy vizes lesz, de nem szóltam rá. Meleg volt, hadd tapasztalja meg mivel jár szökőkútban futkosni. Megtapasztalta. Majd trikóban és mezítláb feszített a játszótéren. A víz persze Zentécskét is érdekelte, így a Papa megmutatta neki.

Megvan!

Ma tényleg csak két képet teszek ki, mert mindjárt tíz óra és ma nem akartam a gépnél ülni, de az ígéret az ígéret.

Az első kép az első kindertojás megtalálásakor készült. A második kicsit később, bár nem igazán látszik, de Zentécskének kibújt a harmadik foga. Véééégre!