Új családtag

Nyugi, nyugi, még nem jön a harmadik bébi. És kutyánk se lesz, se macskánk. Viszont vettünk ma egy szárítógépet. Olcsót, de jó márkát (az internet szerint). Egyszer már szárított. Ha csak a telet kihúzzuk vele már megérte.

Ott telt be a pohár, amikor Szezi a két napos hányós-fosós után a délutáni alvásnál kipisilt (tudom, hogy be, de mi így hívjuk). Kész, elfogytak a tiszta lepedők, a tiszta ágyneműk. Kinn zuhog az eső. Nincs mese itt SOS megoldás kell. Már egy hete bújtam a netet szárítógép ügyben, mindent tudtam, ami tudható és tegnap este közöltem Hubyval, hogy ma szárítógépet veszünk. Kinéztem egy új gépet a nagyszerű Euronics weboldalán, írták is, hogy Pécsett átvehető, trallala. Azért még a Hungária úti bizományiknak is adtam egy esélyt.
Reggel a zuhogó esőben fel is kerekedtünk. Az első helyen közölték, hogy nincs szárítógép, de hétfőn lesz. - Köszi - fordultam ki csalódottan. Mert ugye nekünk azonnal kellett szárító. Aztán a boltból futottak utánam, hogy jajj bocs, már ma délután kész lesz. Oké, én azért még futottam pár kört itt-ott, de sehol semmi. Akkor irány a Euronics. Mélygarázsba le, síró Zente ki, esőben átfut. Bementünk, én célirányosan a mosógépek felé mentem (gondoltam a közelükben lesznek a szárítók). Amikor nem találtam semmit, mentem vissza Hubyhoz, aki épp egy eladóval beszélgetett. Az eladó sok minden volt, csak csak kedves nem.
- Milyen gépet akarnak? Kondenzációst vagy hőszivattyúst?
- Kondenzációst
- Az száz
- Értem, de az interneten láttunk olcsóbbat
- Más az internet és más a valóság
- De én az önök webáruházában láttam
- Hát az lehet, de itt csak az van ami van. Szóval kondenzációs vagy hőszivattyús?

Na itt akkor köszöntük szépen. Visszamentünk a bizományiba. Megérdeklődtem a gép márkáját és árát és azt is megtudtam, hogy délután kettőtől elérhető. A típusszámért még kettőt kellett telefonálni, és attól sem lettünk okosabbak. Annyit tudtunk, hogy a Privileg márkát az Elektrolux gyártja és jó minőség, meg hogy B energiaosztály.(valójában C...) Viszont az ára annyira jó volt, hogy úgy döntöttünk kap egy esélyt. Huby beugrott megrendelni mielőtt ment Szeziért az oviba, de azért a lelkére kötöttem, hogy ha nem néz ki jól a cucc akkor inkább ne vegye meg. Végül jött az sms, hogy takaríthatom a fürdőt és fél hatra hozzák a szárítót.
Amikor negyed hétkor sem volt még itt, egy kicsit kezdtem aggódni. Mert olyan szép helyet csináltam már neki, és mert az addig a fél fürdőszobát beterítő szennyes nagy része a hálószobát terítette be épp, és nagyon várták már, hogy tiszták lehessenek. Közben mi elmentünk Szezivel vásárolni és a Lidl-ben jött a telefon, hogy otthon van-e már a férjem, mert egyedül hozta a szárítógépet a kereskedő és kellene segítség a felcipeléshez. Hát mondom a férjem otthon van, de vele van az egy éves gyerek is és, és ő sok minden lesz a cipeléskor, csak segítség nem. No, de megbeszéltük, hogy sietek haza és húsz perc múlva ott találkozunk.
Feljött a gép, az eladó tök kedves volt, Szezivel is jófejkedett, mindent megmutatott, majd jó szárítást kívánt és elment.
Természetesen azonnal őrült szárításba kezdtünk, mitadisten volt is egy adag nedves (félig megszáradt) ruha kéznél. Beraktuk, bekapcsoltuk.
- Jó hangos - mondta Huby
- Majd becsukjuk az ajtót - mondtam én
- Ajdajdaj - mondta Zente és nyomogatni kezdte a gombokat
Öt perc múlva a gép leállt. Bármit tekertünk, kapcsoltunk nem indult újra. Állati idegesek lettünk. Próbáltunk mindent, kihúztuk, bedugtuk, kinyitottuk, becsuktok, tekertük, nyomkodtuk. Semmi. Öt perc múlva újra próbáltam, ment. Aztán öt perc múlva megint leállt. Kész, feladtam. Fürdessünk! Majd utána tökölünk vele. Már a fiúkat altattam, amikor hallottam, hogy megint morog.
- Sikerült elindítani Huby?
- Igen!
Azóta megy. Egy adag megszáradt, most pörög a második. Biztos csak akklimatizálódnia kellett.

Szezi lelkizik

Az én kis vadóc hisztikutyámnak lelke van. És fantáziája. És beleérző készsége. És nagyon tud sírni, őszintén is.
Ma délután a Szent István téren sétáltunk és természetesen a szökőkútnál kötöttünk ki. Zente folyamatosan bele akart mászni, Szezi beérte annyival, hogy leveleket halászott ki, majd dobott be a vízbe. Kitaláltuk, hogy egy nagy levél lesz a hajó, és egy kicsi rátűzve a vitorla. És így úsztattuk a hajókat, közben Zentét feltettem a kút szélére és sétáltunk körbe-körbe, miközben fogtam a kezét. Találtunk egy szép nagy gesztenyefa levelet és elvittük Szezinek. Örült és persze megvolt az új hajó, egy darabig játszott vele, majd valamiért megharagudott rá és közölte, hogy most ledobja a szökőkút lefolyóján. Mondtam, hogy jó tegye, ha úgy esik jól neki. Aztán egyszer csak nagyon elkezdett sírni. Úgy tűnik meggondolhatta magát, mert hüppögve közölte, hogy véletlenül dobta be a levelet. Alig tudtam megvigasztalni. Mert most szegény levél szomorú, mert itt maradtak a barátai és soha többé nem látja őket. (Na itt már én is majdnem bőgtem). Hiába mondtam neki, hogy biztos talál a lefolyóban majd régi (lefolyt) haverokat, sőt Huby azt is kitalálta, hogy küldjünk utána egy barátot, Szezi vigasztalhatatlan volt. Olyan szintű együttérzést mutatott a levél iránt, hogy ilyet még nem nagyon láttam tőle. Aztán végül találtunk egy hasonló levelet, ami igazi ritkaság volt, egyik fele zöld volt a másik sárga, ettől némiképp jobb kedve lett. Ja és persze a Zezétől, amit úgy kért, hogy:
- Szerintem egy kis Zezétől jobb kedvem lesz.

Most már csak azt nem értem, hogy felém meg Huby meg Zente felé miért nem mutat együttérzést, amikor "véletlenül" belénk rúg, megharap, vagy megüt minket. Főleg Hubyt, meg Zentét. Bár engem ritkán bánt, csak tűzoltó póznának használja a lábam.

Eper és kalap (19)

Szezivel epret ettünk, majd rájöttünk, hogy a tál tök vicces sapka is lehet egyben. És pont jó volt a fejére. Zentére is rápróbáltuk, de neki nem állt jól.

Első anyáknapja

Ma egy kis műsorral készültek a gyerekek a CSANA-ban. Kérdeztem Hubyt, hogy fotózunk-e, mert akkor hajat mosok. Próbáltam nem nagyon készülni, nem nagyon izgulni, de arra figyeltem, hogy pontosan odaérjünk. Szezi két perccel azután, hogy meglátott minket, sírva fakadt. Valaki elvett tőle valamit, amit az apjának szánt. Aztán a műsor kezdete előtt összeveszett az egyik kisfiúval aki mögötte állt. Úgy kellett őket szétszedni, hogy ne legyen bunyó. Kezdtem rosszul érezni magam. Pont az én gyerekem teszi tönkre a műsort? Aztán végül Szezi leült a szőnyegre és figyelte, ahogy a többiek énekelnek. Ő természetesen nem énekelt. Bírom, hogy ilyen kis öntörvényű. Aztán hozta az ajándékot, majd a papírvirágot. Átadta és közölte, hogy ő APÁNAK is akar adni egyet. Addig durcázott, meg ügyeskedett, míg szerzett még egy virágot és Hubynak is adott egyet. Ennél meghatóbb pillanat nem is kell egy anyák napjára szerintem.

Kicsi a világ (17)

Szeretem, hogy kicsi a világ, hogy kicsi a város. Nusiról  már Szezi születésekor (sőt előbb is) olvashattatok, nagyon kedves ő számunkra, és mindig büszkék leszünk arra, hogy egy ilyen kiváló embert, kiváló sportolót ismerhetünk. És micsoda véletlen, hogy Edináék is ismerik. Így jöhetett létre egy spontán buli vasárnap délután.
Volt süti és kávé és mese és tánc. A gyerekek oda voltak Nusiért és szerintem ő is bírta a kölköket.
Sőt Szezi még a Nyunyimunyit is látni vélte. Aki a délelőtti KIKA szülinap tanítónénije szerint tündér, de Szezi inkább félt tőle. Aztán addig poénkodtunk a témán, a gyerekek meg addig csűrték csavarták a sztorit, hogy a végére már inkább Nyunyimunyi félt tőlünk.

Utóirat: Nyunyimunyi a képeken nem látható. Talán nem is létezik?! 

Rocksztárok (16.nap)

A fogadalmam megszegtem, de utólag pótolni fogom. Vagy majd valahogy jóvá teszem. A tegnapi bejegyzést is most este írom. A héten nagyon sokat dolgoztunk és majd' minden este elaludtam a Macskák mellett, szinte előbb mint ők.
A tegnapi nap egyik klassz pillanatát inkább videóra kellett volna venni, mert Szezi énekelt is hozzá, de azért a kép is vissza adja a bulihangulatot.

Tortacsoda (12. nap)

Bár az alábbi kép tegnap készült, a tortából még ma is ettünk így úgy döntöttem, hogy még belefér. :) Ezúton is szeretném megköszönni a gyönyörűséges és nagyon finom tortát a sógornőmnek Beának, a FB-on megtaláljátok a többi remekművét is:
https://www.facebook.com/piciatur?fref=ts

Természetesen a gyerekek is oda meg vissza voltak a tortáért, Szezi a gyertyák elfújása után (amit háromszor ismételtünk - szegény fotós szülők gyereke) azonnal magához vette a tűzcsapot és komoly harc folyt a tömlőért és a tűzoltó autóért. Azért a házak is elfogytak.

Ziki zaka zakatol (11. nap)

Ma megint rövid leszek. Egész délelőtt-délután Szezi szülinapi bulijára készültem, nagyon jól eső fáradtság uralkodik most rajtam. Szezi végül csak este itt fenn kapta meg a közös ajándékot, természetesen nagyon örült, szerintem ma kb. a sínek közt fog elaludni.

Tűzoltó Sam készen áll

Ez a kép szerintem magáért beszél. Így én nem is írok semmit. :)

Szezi 3 éves

A mai nap természetesen csakis Szeziről szólt. Az egész nap boldog volt ettől, így nem is tudok kiemelni egy momentumot.

A torta végül elkészült, bár eléggé csisszre. De lett eper rajta és lett tűzoltó autó is. Pontban délben becsempésztük a CSANA-ba, és az ajtó előtt vártuk, hogy végezzenek az ebéddel. Aztán egyszer csak nyílt az ajtó és meggyújtották a gyertyákat és Huby követte az eseményeket fényképezőgéppel és Szezi amikor meglátta a tortát, nem maradt tátva a szája az áhítattól, hanem legörbült. Mert meglátta az apját is és nem mert odamenni hozzá, pedig szeretett volna. Szerencsére Kim (az ausztrál óvónéni) azonnal érezte, hogy mit kell tenni. Bátorította Szezit, hogy menjen ölelje meg az apját és amikor már minden rendben volt, újra kezdték énekelni a Happy birthdayt.

Hogy ízlett-e a torta a gyerekeknek nem tudom, a felnőtteknek igen (mondták, írták) én csak egy falatot kóstoltam, az egész jó volt.
Ahogy vártuk Szezi nem akart az oviban aludni, így jött velünk és egy-két kitérő után elmentünk a tettyei mésztufa barlangba. Szezike már napok óta beszélt róla, hogy megyünk a sárkányhoz, de amikor odaértünk kissé elbizonytalanodott. Igencsak győzködni kellett, hogy menjünk be, és aztán meg folyamatosan ki akart jönni. Majd amikor meglátta a sárkányt, nehéz volt elhitetni vele, hogy az nem igazi. Aztán megnyugodott és vidáman ment végig a barlangban, csak néha kérdezte meg, hogy merre van a sárkány.

 Este még kapott két kisebb ajándékot, az ujjfesték egyelőre zavarta egy kicsit, az egyensúlyozós játékhoz meg nem volt türelme.

Remélem a dupló vonat nagyobb siker lesz. Ma hozta a postás, nekem nagyon bejön.