Első anyáknapja

Ma egy kis műsorral készültek a gyerekek a CSANA-ban. Kérdeztem Hubyt, hogy fotózunk-e, mert akkor hajat mosok. Próbáltam nem nagyon készülni, nem nagyon izgulni, de arra figyeltem, hogy pontosan odaérjünk. Szezi két perccel azután, hogy meglátott minket, sírva fakadt. Valaki elvett tőle valamit, amit az apjának szánt. Aztán a műsor kezdete előtt összeveszett az egyik kisfiúval aki mögötte állt. Úgy kellett őket szétszedni, hogy ne legyen bunyó. Kezdtem rosszul érezni magam. Pont az én gyerekem teszi tönkre a műsort? Aztán végül Szezi leült a szőnyegre és figyelte, ahogy a többiek énekelnek. Ő természetesen nem énekelt. Bírom, hogy ilyen kis öntörvényű. Aztán hozta az ajándékot, majd a papírvirágot. Átadta és közölte, hogy ő APÁNAK is akar adni egyet. Addig durcázott, meg ügyeskedett, míg szerzett még egy virágot és Hubynak is adott egyet. Ennél meghatóbb pillanat nem is kell egy anyák napjára szerintem.