Nevet adni tudni kell kérem szépen. Már amennyiben egyet értünk a nomen est omen bölcsességgel. Én momentán egyetértek. Zente egy igazi szuper álomgyerek. De tényleg. Lehet, hogy azért mert második, lehet hogy azért mert ő ilyen, lehet, azért mert rák jegyű, vagy azért mert otthon született békében? Nem tudom. Azt viszont tudom most már, hogy több típusú gyerek létezik és azt is be kell lássam, hogy vannak olyan gyerekek, akiket nem kell altatni.
Zente reggel mosolyogva ébred. Aztán cicizik kicsit majd vidáman végignézi ahogy reggelizünk, vagy őrült kapkodásban készülődünk. Délelőtt elalszik vagy a kendőben, vagy az autóshordozóban, vagy az ágyikójában ahol épp rátör az álom. A nap többi részében is ezt a három dolgot váltogatja: eszik, alszik, mosolyog, esetleg telerakja a pelenkáját. Este aztán pizsamát kap, meg tiszta pelust és beteszem az oldalkocsiba magunk mellé, és amíg Szezinek mesét olvasok, meg énekelek, szépen elalszik. Ma kirándulni voltunk Püspökszentlászlón és Szezi rengeteget rohangált, jól elfáradt, így már a kocsiban elaludt fél hétkor. Tehát ma este nem kellett altatni. Kb. fél kilenc fele, elkezdtem azon agyalni, hogy hogy fog Zentécske elaludni? Tisztába tettem, kapott pizsit és letettem a kanapéra. Betakartam és mondtam neki, hogy mindjárt odabújok mellé. Leültem kb. 2 percre a laptophoz, mire felnéztem már aludt. Azóta is itt durmol mellettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése