Zente kacag

Most már rám is nevet a kis disznó. Mert az első igazi röhögését kedves barátunknak Sanyinak adta elő. Oké, hogy ismerik egymást már magzati korból (ő volt a terhesgondozó dokim) de hát akkor is micsoda dolog ez, hogy nem édes egyetlen anyukájára nevet a kis huncut. Persze csak viccelek, örültem, hogy hallottam végre gurgulázni Zentét is.
Na de az első kacagása amit nekem adott elő úgy történt, hogy ült az ölemben és belekapaszkodott a pólómba. Kérdeztem tőle, hogy mi van Zentula buszozol? És elkezdtem a térdemen zötyögtetni. Tetszett neki.

Zente a szent

Nevet adni tudni kell kérem szépen. Már amennyiben egyet értünk a nomen est omen bölcsességgel. Én momentán egyetértek. Zente egy igazi szuper álomgyerek. De tényleg. Lehet, hogy azért mert második, lehet hogy azért mert ő ilyen, lehet, azért mert rák jegyű, vagy azért mert otthon született békében? Nem tudom. Azt viszont tudom most már, hogy több típusú gyerek létezik és azt is be kell lássam, hogy vannak olyan gyerekek, akiket nem kell altatni.

Zente reggel mosolyogva ébred. Aztán cicizik kicsit majd vidáman végignézi ahogy reggelizünk, vagy őrült kapkodásban készülődünk. Délelőtt elalszik vagy a kendőben, vagy az autóshordozóban, vagy az ágyikójában ahol épp rátör az álom. A nap többi részében is ezt a három dolgot váltogatja: eszik, alszik, mosolyog, esetleg telerakja a pelenkáját. Este aztán pizsamát kap, meg tiszta pelust és beteszem az oldalkocsiba magunk mellé, és amíg Szezinek mesét olvasok, meg énekelek, szépen elalszik. Ma kirándulni voltunk Püspökszentlászlón és Szezi rengeteget rohangált, jól elfáradt, így már a kocsiban elaludt fél hétkor. Tehát ma este nem kellett altatni. Kb. fél kilenc fele, elkezdtem azon agyalni, hogy hogy fog Zentécske elaludni? Tisztába tettem, kapott pizsit és letettem a kanapéra. Betakartam és mondtam neki, hogy mindjárt odabújok mellé. Leültem kb. 2 percre a laptophoz, mire felnéztem már aludt. Azóta is itt durmol mellettem.

Virág

Kaptam ma egy szál rózsát Hubytól. Az előzmény annyi, hogy volt tegnap egy kis (kis? khm) összezördülésünk és még ma délelőtt sem tisztáztuk. Miután végzett egy munkával felhívott telefonon és azt szerette volna megtudni tőlem, hogy hazajöjjön-e, vagy még elintézhet valamit. Én durcás hangulatban csak azt hajtogattam, hogy azt csinál amit akar stb. De valójában azt gondoltam, hogy jöjjön már haza. Szerencsére Huby egy szinttel feljebb van gondolat olvasásban mint én, így aztán hamar hazajött. Kezében a virággal. Szezike épp a vécén ült és vígan pisilt. Majd amikor meglátta az apját örömujjongásban tört ki: Virááág, kaptunk virágot! Nem nagyon izgatta, hogy a virágot valójában én kaptam, megkaparintotta az apjától és vígan integetett vele. Mindeközben még mindig a vécén ült.

Két garázsló

A címből ítélve talán azt gondolnátok, hogy lovakról fogok írni, méghozzá olyanokról akik garázsban élnek, de tévedtek. Természetesen folytatva az eddigi témákat, Szeziről és Zentéről lesz szó. Akik nőnek, híznak, és okosodnak. A cukiságfaktor pedig a régi.

Öt órája hagytam ott Szezit anyunál, de már hiányzik. Folyamatosan azon gondolkodom, hogy vajon mit csinálhat, hiányzom-e neki, és hogy fog éjjel aludni. Ez lesz a második különalvása, és most nem is vagyunk egy városban, mert mi Hubyval és Zentével Siófokon konferenciázunk. Igen Zente is, ugyanis épp most sétáltunk vissza az Internet Hungary helyszínéről, ahol Zentécske volt a sztár. A Natibaby kendőben a hátamon két dolgot csinált: nézelődött és cuki volt. Férfiak is odajöttek és beszéltek hozzá, ő meg mosolygott rájuk. Hát még ha tudták, volna, hogy ehhez a konferenciához más emlék is fűzheti, ugyanis tavaly ugyanitt voltunk, amikor a hasamba költözött a fiatalúr (bár akkor még nem sejtettem persze, se azt hogy beköltözött, se azt hogy fiú).
Tegnap este érkeztünk Miskolcról, ahol Hubynak osztálytalálkozója volt és mi is elkísértük, hogy Marcsinéni, Móni és Lili (Huby rokonság) is találkozzon újra Szezivel és láthassa Zentét végre élőben is. Zente persze ott is aratott. Némi kitérő a sztoriban, de picit írnék róla bővebben, hiszen vasárnap három hónapos lett. Közel hét kiló már, átalussza (általában) az éjszakát (még). Jobban szeret háton lenni mint hason, így szerintem előbb fog hátról hasra fordulni (Szezi pont fordítva volt). Sokat kommunikál, mindenkire mosolyog, de legjobban a mély hangú szőrős szemüveges férfiakat szereti (pl. Tibipapa). Kis kéjenc, mert ha puszilgatom akkor kacarászik, és élvezi ha a hajammal csiklandozom. Egész jól elvan mások karjában is, és az apja is el tudja altatni. Esténként beteszem magam mellé az oldalkocsiba és amíg Szezinek elolvasok két-három fejezet Hopplát, Zentécske elalszik. Szeret hordozva lenni, de nagyon fontos, hogy jól kössem fel, mert különben reklamál. Az autós hordozóba betéve ordít, de amint elindulunk és zúg a motor, zötyög az út, elalszik. A Pécs-Budapest-Miskolc autóutat végigaludta. Igaz közben megálltunk három órára a Kopaszi gáton egy nagyot sétálni-ebédelni, de ott is sokat aludt. Pár hete szopja az ujját, megtanult fogni, most épp itt fekszik mellettem és az egér zsinórt próbálja elrágni. Lehet el kéne venni tőle?

Szezikém is jól bírta az utazást. Igaz, minden gondos tervem ellenére délben (mikor máskor?) indultunk el Miskolcra, ő kb. fél egykor elaludt és csak Pesten ébredt fel. A séta közben biciklizett, szaladgált, és rengeteg tüzet oltott el. Mert tűzoltómániás. Először csak a Tesz-vesz városban olvasott a tűzoltókról, akkor egy időben mindenhonnan Cicót kellett kimenteni. Aztán valahol látott egy Sam a tűzoltó c. rajzfilmet, azóta ő Sam és ő a hős. Rengeteget beszél, és olyan dolgokat is mond, amin elsőre meglepődök, pl: megígérted, ez fontos nekem stb. Sok mindent még nem mond tisztán és olykor keveri is a hangokat, pl. a pocakom helyett azt mondja pokacom, az elefánt neki efelánt, a zsiráf, firázs, illetve a varázsolni az szerinte garázsolni. Mindent megért és ebből vannak néha vicces szituk is. Miskolcon kinn voltak a kertben és rollereztek Hubyval, amikor Marcsi néni mondta neki, hogy kapd el apát! Erre Szezike ment és keresett egy lapátot.

Lili mesélte, hogy iskolába jár és ötödikes, erre Szezi közölte, hogy ő is ötödikes. Lili mondta neki, hogy nem hiszi el és rögtön tesztelte is, megkérdezte Szezitől, hogy mennyi egyszer egy. Szezi kapásból rávágta, hogy kettő, majd hozzá tette azt is hogy hat. Még mindig mókásan számol: egy, kettő, három, hat, öt, húsz. Viszont olaszul elszámol tízig kis segítséggel. Pár hete járunk heti egyszer baba olaszra, még nem tudom ő élvezi-e jobban, vagy én, de sokat emlegeti, és az ott tanult dalokat, naponta többször meg kell hallgatni (nézni a youtube-on). Tud pár színt (magyarul és olaszul) főleg a rendőrlámpa színeit. A csúnya szavakat viszont nem halljuk vissza tőle (még). Egyszer mondta, hogy basszus, illetve egyszer közölte az alkoholmentes citromos Gösserre miután megkaparintotta és belekortyolt, hogy fasza sör. Foglalkoztatják már komolyabb dolgok is, elkezdődött a miért korszak is. A halál fogalmával is találkozott már sajnos. Fűzy Ákossal kapcsolatban méghozzá. Mert voltunk együtt az emlékmeccsen és kérdezte a kirakott nagy képre, hogy ki az a bácsi. Huby elmondta neki, hogy Ákos bácsi meghalt és ezért vagyunk itt, mert szerettük és most emlékezünk rá. Persze jöttek a kérdések:
-Miért halt meg?
-Mert felborult a busz amiben ült.
-Miért borult fel a busz?
-Mert szembe jött egy autó és a sofőr elrántotta a kormányt.
-De miért halt meg Ákos bácsi?
Próbálok egyszerűen és lényegre törően válaszolni neki, de tegnap este komoly feladat elé állított. Siófok felé az autóban kérdezte, hogy hova megyünk. Én meg elkezdtem neki mesélni, hogy egy konferenciára, ahol apa dolgozni fog, és nem gondolkoztam amikor kimondtam, hogy ott lesz Ákos bácsi (egy másik Ákos természetesen). Még mielőtt összezavarodott volna, próbáltam neki elmagyarázni, hogy ő egy másik Ákos bácsi és hogy ő él még. Szerencsére hamar megértette, de természetesen újra előkerültek a Miért borult fel a busz kezdetű kérdések.
Szóval most mamázik a nagyfiú, remélem jól fogja érezni magát!