Mert utazni jó. Főleg egy 8 hónapos pocakkal meg egy 2 éves imádnivalóval. És persze jó sok cuccal, és jó messze és jó sok helyen megszállva. Most épp Egerből jelentkezem, már túl vagyunk egy-két kalandon.
Az útiterv a következő: Budapest-Eger-Miskolc-Siófok. Mindenhol két napot töltünk, Budapest kivételével mindenhol két éjszakát alszunk.
A nehezén már túl vagyunk, azt hiszem. Be kell vallanom, hogy nagyon nem szeretem ékes fővárosunkat. Illetve magával a várossal nincs bajom, és gyönyörű részei vannak, turistaként imádnám is. Sajnos azonban nagyon ritkán megyünk kirándulás céljából oda. Most épp szülésfelkészítőn voltunk és vittük Nórit is, aki Szezire vigyázott addig, míg mi okosodtunk. Szóval ami miatt nem szeretem Pestet: a közlekedés. Nyilván senkinek sem kell bemutatni, hogy milyen ott autózni. Tömegközlekedni meg 2 napig egyszerűen nem érte volna meg nekünk. Igazából csak első nap késtünk egy jó fél órát, aztán másnap már kicsit okosabban indultunk el. A legnagyobb gond az, hogy nincs igazából helyismeretünk, és a GPS szerint megyünk, aki meg nem tudja, hogy pl. az Alagút környékét érdemes elkerülni, meg a Szabadság hidat is... :) Na mindegy mi most már tudjuk.
Tegnap délutánra is jutott egy idegeskedés. Persze az magamnak gyártottam, hülye fejjel. Kaptunk ugyanis az egri szálláshoz egy wellness belépőt és én elterveztem, hogy ezt érkezés után vesszük igénybe. Annyira rákészültem - sőt rágörcsöltem - a dologra, hogy amikor láttam, hogy este 7 előtt nem fogunk odaérni, totál kiborultam. Aztán Szezi elaludt a kocsiban, és még fürdőgatyát kellett venni Hubynak, majd a szálláson közölték, hogy háááát izé ugyan 9-ig van vacsi, de már mindenki evett, így örülnének, ha mi is vacsoráznánk. Negyed 8 volt, így kicsit értetlenül álltam a szitu előtt, de úgy döntöttünk: eszünk aztán wellness. Szezi úgyis későn aludt-későn ébredt, este tíz előtt nem lesz fáradt. Igazam lett. Nagyon jót ettünk. Úgynevezett finger food volt, sok apró falatka. Első ránézésre: csak ennyi??? Aztán úgy jóllaktunk hogy csuda. Szezi haverkodott a pincérrel. (Mostanában már vágja, hogy ki a néni és ki a bácsi, és le is szólítja őket. Már csak arra kellene valamit kitalálni, hogy egy fiatalabb emberre mit mondjon pl. Mert egy húszéves csajszira ne mondja, hogy néni, meg egy srácra se hogy bácsi. De akkor mit? Hölgy, csaj, nőci? Fiatalember, pasi, ürge? :) Ötleteket várok!) Aztán felkerekedtünk és negyed kilenckor már Eger utcáit róttuk, szuper idő volt, felüdülés volt a séta a wellness helyszínére. Nagyon kedvesen fogadtak minket, senki nem nézett csúnyán, hogy zárás előtt másfél órával megérkeztünk. A hely meg egyszerűen szuper volt. Legalább öt medence, ebből kettő gyerekmedence csúszdával, teknősbékával, spriccelő polippal. Szezi sikongatott, ugrált, nagyon élvezte. Pár hete már be mer ugrani a medence széléről a vízbe, ha nem túl magas. Persze azért el kell még kapni. A vége felé már olyan bátran ugrott, hogy a feje is a vízbe merült. Az nem zavarta volna, hogy vizes lett a haja meg a szeme, csak mivel mindig nagy vihogás közben ugrott, állandóan nyitva maradt a szája és benyelt némi vizet. Hiába mutattuk neki, hogy csukja be a száját, a csobbanásra mindig kinyitotta, mert kiabálni kellett ugye. Kihasználtuk az időnket, este tízkor hagytuk el az öltözőt. Mondanom se kell, hogy nem volt este hosszas altatási procedúra. Lefeküdtünk Szezivel és kb. tíz perc múlva aludtunk is. Sajnos én is, pedig szerettem volna már kedvenc férjemmel egy fél estét együtt tölteni. Na majd talán ma bepótoljuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése