A hasam nagy és júliusban szülök (28. hét)

Most gonosz leszek, előre szólok. Az utóbbi napokban ha bárki meglátott, szinte kivétel nélkül ugyanazt a három mondatot mondta el. Hú de nagy a hasad. Mikor szülsz? És tudjátok már fiú-e vagy lány?

A hasam méretét nem tudom megítélni. Szerintem tök normális ahhoz képest, hogy Huby és én mekkorák vagyunk és hogy a hetedik hónapba léptem. Hogy mikor szülök azt csak sejtem, remélem július első hetében kibújik a kis királyfi. Vagy királylány? Bár két különböző orvos is fiút mondott két különböző ultrahangon, én egyszer sem láttam monitort. És az utóbb időben szkeptikus lettem. Ettől függetlenül a dolog engem sokkal kevésbé izgat, mint a körülöttem levőket. Amúgy meg tök logikus, hogy az emberek ezt kérdezik, egy pocak láttán én is pont ezt kérdezném. No de ez legyen a legnagyobb nyűgöm! Mármint a válaszolgatás.
Ha kb. két hónappal ezelőtt kérdezték volna hogy vagyok, azt mondom szuperül. Nem is éreztem kismamának magam (bár a pocakom már látszott). Jöttem, mentem, dolgoztam. Egyedül a Szezi utáni futkosás esett már nehezemre. Aztán ha a hogy vagy kérdést két hete tették fel, csak nyögtem egyet válasz helyett. Nagyon nagynak és nehéznek éreztem magam. Lelassult a mozgásom, állandóan pisilni jártam. Mert Őfelsége bizony igencsak lent rendezte be átmeneti lakhelyét. Egyetlen előnye ennek az volt, hogy a gyomrom egy percig se égett (azóta se szerencsére). Cserébe nem tudtam ülni, csak fekve tudtam dolgozni, és a sétálás se esett túl jól. Egy hete azonban, mintha kicseréltek volna. Újra van energiám, kevesebbet pisilek és ülni is tudok. Vagy megszoktam a súlyom és nem híztam többet (sokkal), vagy Maszatka helyezte át a pozícióját, esetleg mindkettő. A lényeg az, hogy szuperül vagyok. Mondjuk lehajolni nem tudok, így a rendrakás, a kád és terasz sikálás másra marad. Most hétvégén konkrétan anyukámra. Aki itt volt nálunk két napig és azóta ragyog a lakás.
Maszatovicsról amúgy sokat nem tudok írni. Rengeteget mozog, mostanában elsősorban fent érzem a rúgásait (vagy boxol?) és baromira kíváncsi vagyok arra, hogy mégis mi merre hány méter. Tehát, hogy éppen hogy helyezkedik el a hasamban.
Szezi nagyon cuki, tudja hogy hol a tesója, néha odajön, megsimogatja a hasamat, aztán szalad tovább. Van hogy kéri, adjunk a babának enni vagy inni. Egyik nap nunija, másik nap kukija van a tesónak szerinte, így még az ő megérzéseiben sem bízhatunk. És akkor mutatok pár ma készült képet is: