Kifogás, nyafogás

Mindig csak a kifogásokat keresem magamnak, hogy miért nem írok. Nincs időm. Ha van akkor fotó nincs amit mellékelhetnék. Tényleg miért nem fotózzuk ezt a gyönyörűséget gyakrabban? Na de ennek most vége. Írok és kész.

Szezi taknyos. Pár napja folyik az orra, olyan igazi  kis maszatfejű ettől. Persze törölgetem ahogy bírom, de utálja, ordít így be kellett vetnünk már a porszívót is. Eleinte ordított szegénykém, aztán kitaláltam, hogy a Dalmata orrát is szívjuk, sőt Szezi maga tarthatja a szívókát. Ez persze tetszett neki, még arra is hajlandó volt, hogy magának odatartsa a szerkentyűt. Aztán ahogy érezte a szívó erőt megrettent és sírni kezdett. De aztán meg a maci meg a csibe orrát (tudom nincs orra, de most mindegy volt) is szívtuk és így már kicsit jobb móka volt. Olyannyira, hogy másnap már követelte, hogy legyen kutya-, maci és csibeorrszívás.
Szezi  fut. És közben szopja az ujját. És még kiabál is közben. A futáshoz nagy tér kell és valaki aki kergeti, vagy valaki akit ő kergethet. És közben kacag. Imádom.
Szezi issza a levest. Mert kanállal enni lassú. Meg uncsi, olyat bárki tud. Azért először szépen kanállal eszi, aztán megunja és etetni kell - természetesen a mi tányérunkból. Aztán fogja a tányért és kiissza a levest. Ma este a tökfőzelék járt így, és ez nem az én főztömet minősíti, hanem Szezi ügyességét bizonyítja. Amúgy meg egészségesebb a főzelék ha nem túl lisztes.
Szezi tudja hol van az orra. És a feje, meg a haja, a lábait is megmutatja, és azt is hogy a zoknit hova kell húzni. Sőt még a pelusban lévő dolgokat is tudja (kuki, pisi, kaki). A bili téma is kezdi érdekelni. Múltkor Massimo haverjánál bandáztunk és nagyon érdekelte a téma, volt ott még egy bili és őt is ráültettük. Csak ült ott egy darabig, majd felállt. A bili üres maradt, de egyelőre még nem is erőltetem a témát. Majd ha érdekli akkor megint próbálgatjuk. A vécébe szeret bejönni velünk és vécépapírt tépni, és a lehúzó gombot megnyomni.
Szezi mindent ért. És érez. Ha sírok megvigasztal. A puszit viszont nem osztja két kézzel. Általában reggel könnyebb rávenni a pusziadásra, és ha egyszer belelendül akkor mindenki puszit kap a környéken. Köszönni viszont szeret és mindenkinek szokott. Múltkor mentünk az utcán és minden szembe jövőnek integetett és köszönt. Kicsit furcsán mondja a sziát, valahol a szia és helló között mond valamit. De nagyon lelkes és mindenkit megnevettet.

u.i.: Azért fotó nélkül mégsem maradhat a bejegyzés...