Utazás az Őrségbe 0. nap

Úgy tűnik nálunk ez már családi hagyomány: mi vagy délben indulunk el valahonnan, vagy mindenhova délben érünk oda. Sosem felejtem el azt a családi nyaralást (no nem csak ezért) amikor Horvátországba mentünk és apukám már jó előre mondogatta, hogy készülődjünk, induljunk, mert ő nem akar délben Zágrábba érni. Naná, hogy akkor kortyoltunk bele a kávénkba a Jelasics téren, amikor eldördült az ágyú. (Ott így jelzik a delet). No nem baj majd másnap kijavítjuk a dolgot. Apu ismét felhívta a figyelmünket arra, hogy nem szeretne délben Splitbe érni (ezt már tényleg megértettem, nyár közepén elég meleg volt a tengerparti városban), természetesen ezt sem sikerült teljesíteni. Ez az átok valahogy azóta is rajtam ül.

Hiába keltem 8-kor, hiába pakoltam mint a güzü, hiába küldtem el a fiúkat a játszótérre, hogy nyugodtan rohangálhassak a lakásban. 11.45-kor gördültünk ki a garázs elől. Kicsit javított a hangulatomon, hogy Szezi kb. 5 perc alatt elaludt. Előre is ültem és élveztem a nyaralás első perceit.

Az útvonal megvizsgálása után Maracaliban terveztem az első megállást, ebéddel egybe kötve, de azért hozzátettem, hogy mindez Szezifüggő (ahogy szinte minden a nyaralás során - mint ez később kiderült), ha előbb ébred fel, előbb állunk meg. El is képzeltem magamban, hogy milyen helyen ennék: legyen kert, hinta, mászóka, és persze messze az úttól zárt helyen, hogy Szezit bátran szabadjára engedhessem, és a telepakolt kocsira is rálássunk. Ugyan nem elsőre (hanem csak kb. ötödikre) de megtaláltuk a tuti helyet. Bónuszként még állatsimogató is volt, Szezi teljes extázisba került és még mielőtt az étterembe bementünk, nyuszikat kellett etetni. 

A pincérek nagyon kedvesek voltak, mosolyogtak. Hamar kiválasztottuk az ételt és gyorsan ki is hozták. Szezi is megkóstolta a fokhagymakrém levest, a palacsinta is ízlett neki, de két fogás között megnézte a helyi cicát és felfedezte a kertet. Mivel kipakoltam indulás előtt valamiért Huby nadrágjából a cigijét és az öngyújtóját, kért egy szálat a pincérektől és a pulton hagyott egy százast erre a nemes célra. A lentebbi képen látható, mit hoztak neki. Szóval ezúton is mindenkinek szeretnénk ajánlani a Lóki Csárdát Marcali után, csak a legjobbakat tudjuk elmondani róluk. 

Ebéd után megnéztük a többi állatot is. Bár volt csacsi, kecske és birka is, a coca volt a nagy kedvenc. Szezi óriási lelkesedéssel tépte neki a füvet (vagy amit ott talált) etette, és hozzá nagyokat röfögött.

Az út felén már túl voltunk, de valahogy a Zalaegerszegre vezető út nagyon hosszúnak tűnt. Eleredt az eső is, és bevallom kissé borús lett a hangulatom ettől. Az idő Őriszentpéteren sem volt jobb, de a szállás legalább tetszett. Kisebb volt mint amire a képek és a leírás alapján számítottam, de hármunknak pont megfelelt.  Átrendeztük kicsit a szobát, a fotelágyat a francia ágy mellé toltuk, jó helye lesz ott Szezinek - gondoltam.  Megint tévedtem: Szezi inkább köztünk aludt el és ott is maradt egész éjjel. Egyszer ébredt csak fel csodák-csodájára.