Kanál kefirrel

Rájöttem, hogy azért nem írok, mert minden posztot azzal kellene kezdenem, hogy:
1. Jajj de rég írtam, ne haragudjatok, és rengeteg befejezetlen poszt van, amit egyszer majd könyv formájában kiadok.
2. Elhatároztam, hogy mostantól sűrűn fogok írni, vagy legalábbis sűrűbben, csak rövidebbeket.
Mert valahogy, ha egyszer nekikezdek, akkor sokat akarok írni. És mindig itt akadok el, hogy időm meg nincs sokat írni. De azért a sok kicsi sokra megy nem?

Na ennyit a bevezetőről és akkor inkább leírom, hogy Szezi ma reggel kefirt evett. Kanállal. Sőt kicsit megspékeltük a dolgot: tettem a kefirbe egy-egy kölesgolyót, és a kis huncut, kivette kézzel, és leszopogatta róla kefirt, majd visszatette, és újra kivette, szopogatta...

Ebédre krumplis tésztát kínáltam neki, hát persze hogy tetszett. Sajnos kevés volt csak belőle, így apa rizséből is kapott Szezike. Babatálból (köszi, Fruzsi! :) ) kanállal. Na ebből már több ment a földre, meg a ruhájára, de a nagy számok törvénye alapján azért jutott a bendőbe is. Mindezt végignézte a védőnőnk is, mert pont akkor toppant be, amikor az ebéd felénél tartottunk. No ez nem őt minősíti, nem délben jött, mi ettünk egy kicsit későn.
Megbeszéltük, hogy majd valamikor elmegyünk és megméri Szezit (van akkora mérleg, meg centi???).
Neki is elmeséltem, hogy Szezi szopik még mindig, sőt az utóbbi egy hétben eléggé belehúzott, majdnem olyan sűrűn kér cicit, mint újszülött korában. De nem szopik annyi ideig. Ez sokszor inkább az összebújásról szól, meg arról, hogy anya legyél velem.
A kefirből gondolom rájöttetek, hogy végül nem vártam egy éves koráig a tejtermék bevezetéssel, de nem kap kakaót még, se tejszínhabot, csak kóstolgat. Pár napja túrós tészta volt az ebéd, és kapott pár falatot, tetszett neki. A kefir meg onnan jött, hogy egy hete elkaptam egy jó kis tüszős mandulagyulladást és gondoltam az antibiotikum mellé egy kis probiotikum nem árt. Tehát én ettem és Szezit is megkínáltam.
A hozzátáplálásban amúgy nem tudok óriási sikereket felmutatni. Valahogy fogyóban a kreativitásom és inkább próbálom azt adni Szezinek, amit mi eszünk, mert most már egyre több mindent kaphat. Persze rendszeres anyatejivás mellett ez így rendben is van, bárki bármit mond, nem aggódok már, hogy éhezik, meg nem kap elég tápanyagot.