Főzöm az ebédet. Szezi a hátamon csücsül a mei-tai-ban. Hozzámsimul, szopja az ujját. Egyszer csak kacarászni kezd. Kérdezem tőle: min nevetsz Szezike? Nézek körül, sehol semmi izgalmas. Akkor látom, hogy az egyik lábáról, hogy-hogy nem eltűnt a zokni és a talpa hozzádörgölőzik a könyökömhöz ahogy kavarom a paradicsomszószt. Már szándékosan csinálom. Együtt nevetünk.
Utóirat: Amíg megírtam ezt a pár mondatot, Szezi elaludt a hátamon.
Dejóóóóóóó! :)
VálaszTörlés