Eredmények

Fellélegezhetünk. Ahogy sokan jósoltátok, Szezinek nincs komoly baja. A laboreredmények alapján egy kicsit vérszegény és vashiányos. A doktornő írt fel Maltofer cseppeket és javasolta, hogy szedjen mellé Szezi C vitamint is. Javasolták, hogy teába cseppentve adjam be neki, én csak néztem bambán, mondtam volna, hogy nem iszik teát? Így aztán egy pici vizet tettem egy kiskanálba és abba adagoltam, mielőtt Szezinek adtam, megkóstoltam, nem volt rossz íze. A kis hős továbbra is ügyes, mert szó nélkül benyelte az egész vaskészítményt.
Amúgy a doktornő nem firtatta, hogy mit eszik Szezi és nem is ajánlott kajákat, hogy mit egyen. Annyit mondott, hogy az anyatejből amúgy is kevés vas szívódik fel, ha meg én is vérszegény vagyok akkor ugye még annyi se. Elmentem ma én is vérvételre, lehet nekem is szedni kell majd valamit.
A lényeg, hogy igazából nincs nagy gond, köszönjük a sok biztatást, szurkolást!

Szezi a hős

Szó szerint. De tényleg. KOMOLYAN! Szezi akkora arc, hogy ilyet még nem láttam. Túl vagyunk az ultrahangon és a vérvételen és felnézek a fiamra, mert túltett rajtam és talán még az apján is.


Bevallom őszintén nagyon fostam ettől a macerálástól. Bocsánat a vulgáris kifejezésért, de szerettem volna kellően érzékeltetni veletek, hogy mennyire be voltam szarva attól, hogy megszúrják Szezit. Illetve nem is a szúrástól, hanem attól, hogy le kell fogni, és azt rosszul viseli majd. Hallottam rémsztorikat arról, hogy öten fogtak le egy gyereket, és anyukát kiküldték a folyosóra. Szóval elég sötéten láttam magam előtt a látogatást a klinikán, de próbáltam azért pozitív maradni és Szezit is felkészíteni. Mert hiszek abban, hogy őszintének kell vele lennünk már most, mert ha nem is érti szó szerint, hogy mi történik, azért érzi. Tegnap este elmondtam neki, hogy hova megyünk ma reggel és, hogy pici szúrást fog érezni, ami fájni fog egy kicsit, de nem tart majd sokáig.
Csodák csodájára időben értünk a klinikára, és aránylag hamar beszedték a beutalónkat is. Mondtam a hölgynek, hogy elnézést, egy kis baleset történt vele (konkrétan Szezi megrágta és félbe tépte, próbáltam tixóval helyre hozni, de közepén így is egy lyuk tátongott)ő meg csak mosolygott és mondta, hogy hát megérti, hiszen a fiatalúrnak is van beleszólása nem? Na itt kezdtem kicsit elazzulni, és az is jót tett, hogy Szezi egy hang nélkül ült az ölemben, tátott szájjal szívta magába a látványt: a nyüzsgő folyosót, a várakozó anyukákat, az elbicegő gyerekeket és köpenyüket siettükben lobogva maguk után húzó orvosokat.
Huby a szokásos várótermi formáját hozta. Először még csak mosolyogtunk egy kisfiún, aki miután kijöttek a fül-orr-gégészetről, hangosan közölte az anyukájával, hogy: na ide többet nem jövünk. És még látszott egy könnycsepp az arcán, de a kijelentése már huncut volt. Aztán megkérdezte, hogy most ezután hova mennek, majd miután nem kapott választ újra feltette a kérdést, és aztán harmadszor is. Nem volt erőszakos, csak kíváncsi. Az anyja mégis ráförmedt, hangosan és durván. Majd közölte vele, hogy fogadjon szót és viselkedjen. Erre Huby félhangosan azt morogta, hogy szegény gyerek csak kérdezett, mi az hogy nem fogadott szót, talán oda kellene rá figyelni és válaszolni a kérdésére, nem!?
Szerencsére az anyuka további reakcióit nem láttuk, nem hallottuk, mert minket szólítottak. A rendelőben mindenki kedves volt, Szezi meg elvarázsolt kiskirályfiként feküdt a vizsgáló asztalon (hanyatt!) és csodálkozva nézte a doktornőt, meg a vizsgálót, meg a gépeket. Egy hangja nem volt. Kb. 10 perc alatt végeztünk, nem találtak nála semmilyen elváltozást, a mája és a lépe kicsit nagyobb. A laborban majd talán kiderül miért.
Ehhez pár ajtóval odébb kellett vándorolunk, majd ott hosszú perceket várni, mire becsempészhettük a papírunkat egy befelé igyekvő lombikfutárral, majd újabb fél órát, amíg szólítottak. Szezi közben nem unatkozott, először evett, majd a szopiba szépen belealudt. Nem volt már olyan könnyű tartogatni a karomban mint régen, de csak ránéztem a kis tündér pofijára és máris nem volt olyan nehéz a súly, ami a karomat húzta. Szerencsére még azelőtt felébredt, hogy hívtak volna minket, így aránylag vigyorogva mentünk be. Jó sokan voltak a fehérek, egy dokinéni egy asszisztens és jópár medikus. Itt is mosolygott mindenki és kedvesek voltak. Szezit lefektették, és keresték, hogy melyik kezén jó a véna. A jobb kézfejét megfelelőnek találták. Huby a lábait fogta Szezinek, én a bal karját. Mondták, hogy fogjuk erősen, mert ugrani fog. Közelített a dokinéni a tűvel. Na most most fog ugrani, szólt a másik, ám Szezi egy hang nélkül tűrte, hogy megszúrják. Mindenki csak nézett. Akkor kezdett nyöszörögni, amikor  már egy ideje masszírozták a karját, hogy megteljen a kémcső, szerintem csak unta a hanyattfekvő pozíciót. Először a Bóbita c. gyerekdal előadását próbáltuk bevetni Hubyval. Miközben teljese átéléssel dúdoltam, láttam magunkat kívülről és bevallom, magaman kicsit röhögtem. Szerintem a medikusok is. Szezi azonban sírt tovább, de meglátta a fertőtlenítős flakont, amit Huby lengetett neki, majd amikor engedtem, hogy a bal kezével matassa el is hallgatott. Kapott még egy kis gézt a kézfejére és kész voltunk. Vigyorogva léptünk ki a rendelőből. Eredmény holnap. Remélem az adatok kielemzése után is mosolyogni fogunk!

Hetedik

Pár napja bújt ki a hatodik foga, de Szezi ismét egy újabbat növeszt. Egyik pillanatról a másikra nyűgös lett, már fürdeni se akart, és a pelenkázás közben vadul rágta a Sudocrem-es dobozt. Már arra is képes, hogy leszedje a tetejét így elvettem tőle. Keserves sírásba kezdett. Amikor másodszor vettem el már úgy sírt mint akinkek fáj valamije. Elkezdtem gyanakodni és kértem Hubyt, hogy hozzon valami mást, amit rághat. Egy pirosaranyas tubust hozott a hűtőből, ami hideg volt és Huby megnyugtatott, hogy jól rácsavarta a tetejét. De ez valahogy nem volt az igazi, Szezi csak sírt, cici se kellett. Aztán eszembe jutott, hogy gyorsan pucolok neki egy almát, az hűvös is, rághatja is és az sem baj ha a szájba veszi. Bejött. Amint a kezébe adtam, abbahagyta a sírást és mohón rágcsálni kezdte az almát. Aztán már cici is kellett és szépen elaludt. Ez 2 órája volt és azóta kétszer kelt, az imént keserves sírással, győztem vigasztalni és hallottam, hogy az orra is kezd bedugulni. Újabb nehéz éjszaka elé nézünk.

Amúgy eddig majdnem az összes fogzási tünetet produkálta Szezi. Volt amikor hasmenése volt, volt hogy láza, volt hogy az orra dugult el és szívtuk, előfordult, hogy mindezt éjszakai ébredés és vigasztalhatatlan sírás spékelte meg, ám az ötödik fog úgy bújt ki, hogy észre se vettem.  A hatodik fogát egy hét alatt kínlódta ki, volt orrfolyás, éjszakai kelés és nyűgösködés is.  Remélem most kicsit könnyebben megússzuk!

Borús napok

Mert a pufinyúl nagyfiúval sem mindig fenékig tejfel az élet és néha jönnek felhők az égre.  És most nem a fognövesztés miatti óránkénti kelésekre, vagy a kezdődő hisztikre gondolok.

Két dolog is szaporítja a homlokráncaimat mostanában. Kb. egy hónapja száraz foltok jelentek meg Szezi kezén és lábán. A térde és a könyöke körül. Mivel nem voltak pirosak és nem tűnt úgy, hogy viszket vagy fáj neki, nem nagyon izgattam magam miattuk. Aztán voltunk fejlődés neurológián és egy új doktornéni nézte meg Szezit. Bevallom sokkal szimpatikusabb volt mint az előző, és jó dolgokat is mondott. Tetszett neki, hogy Szezi önállóan eszik és hogy még mindig sokszor szopik. Miután látta Szezi száraz foltjait és mondtuk neki, hogy Huby pikkelysömörrel küzd, azt javasolta, hogy óvatosan bánjak a gluténnal és a tejtermékekkel, utóbbit ráérek másfél éves kora után bevezetni, főleg ha akkor is szopik még. Én azt is említettem neki, hogy a hússal is óvatosan bánnék, nem adnám neki egy éves koráig. Bólogatott erre is.  Sajnos a foltok egyre többen lettek és az esti fürdővíz hatására pirosodni is kezdtek, olyannyira, hogy Szezi már sírt ha a kádba ültettük, holott korábban az volt számára a nap egyik fénypontja. Aztán próbáltam picit utánajárni a dolognak és kiderült, hogy lehet, hogy nem is ekcémája van, csak egyszerűen kiszáradt a bőre a téli száraz levegőtől. Elkezdtem kenni egy itthon talált baba-testápoló mintával, majd elkészült végre a shea-vajas kence is. Három napja hidratálom és szinte eltűntek a foltok Szezi bőréről. Szóval úgy néz ki egy probléma megoldódott. Picit lazább leszek a kajákkal is úgy döntöttem. Múlt nap pl. mosolyogva végignéztem, ahogy Massimo barátja sütivel kínálta Szezit, az én kis mohókám meg persze elvette és a szájába tömte. Semmi baja nem lett tőle természetesen.

A másik probléma jobban aggasztott elsőre és még nem tudjuk mi is pontosan, február 27-ére kaptunk időpontot ultrahangra és vérvételre. Úgy kezdődött, hogy voltunk tanácsadáson és a doktornő nagyobbnak tapintotta Szezi máját. Hogy mihez képest nagyobb azt nem tudom pontosan, de lényeg, hogy elküldött minket további kivizsgálásra. Megnyugtatott (legalábbis próbált), hogy valószínűleg nincs komoly baj, elképzelhető, hogy Szezi vérszegény. Ott a rendelőben próbáltam tartani magam, de bevallom amikor hazaértünk néztem a földön játszó gyerekem és potyogtak könnyeim.

Olyan nehéz elképzelni, hogy bármi baja lehet. Remélem nincs is. Biztos ami biztos, én is elmentem a saját háziorvosomhoz és kértem egy beutalót, hátha én magam is vérszegény vagyok (terhesség alatt kellett vasat szednem), szóval jövő héten ennek is utánajárunk. Volt aki azt mondta, lehet, hogy nem is nagyobb Szezi mája, csak eleve az egész gyerek nagyobb mint a korának megfelelő átlag. Tényleg nem tudom, remélem hamarosan kiderül és megnyugodhatunk.