Szezikarácsony

Kedves olvasók! Nagyon mozgalmas napokon vagyunk túl. Anya és apa jól elfáradtak, ezért engem kértek meg, hogy számoljak be a karácsonyról. Örömmel vállaltam a feladatot, mert már régen írtam nektek. Anya a lelkemre kötötte, hogy a nevében bocsánatot kérjek, amiért így elhanyagolta a blogot. 

Az az igazság, hogy a karácsony előtti pár hét igazi nagyüzem nálunk, sok család jön fotózásra, így anyáék ilyenkor sokat dolgoznak. Picit már untam is ezt a szitut, mert apát nagyon keveset láttam, anyát meg mindig csak az asztalnál ülve. Mondjuk annak örültem, hogy Nóri sokszor átjött vigyázni rám, és sokat szundikáltam anya hátán a mei-tai-ban, míg ő a fittball labdán ült és melózott.

De eljött végre a hőn áhított 23-a is, amikor apa egész nap kiszállítóst játszott, anya és Nóri meg sütit sütöttek a karácsonyfára. Én is szívesen segítettem volna nekik, de nem hagyták. És még kóstolót se kaptam. Azt mondták: majd jövőre. Viszont egész ügyesen széttrancsíroztam egy zöld csillagot. Ez már megy!

Másnap délelőtt segítettem apának porszívózni, anya takarított. Délután színes papírokat hozott és szalagot, és azt mondta, most ajándékot fog csomagolni. Itt is próbáltam hasznos lenni, és előkóstoltam anyának, aztán kiderült, hogy ezt sem kell megenni.

Amíg aludtam, anyuék feldíszítették a fát és színes csomagokat tettek alá. Amíg a csillagszóró égett, néztem a fát, aztán, megmondom őszintén nem érdekelt, inkább a csomagolópapírt vettem kezelésbe ismét. Nemhiába kóstoltam elő. Anyáék az egyik dobozt a kezembe adták és biztattak, hogy bontsam ki, mert ami benne van, az az enyém. Klassz színes cuccok voltak, amiket - meg fogtok lepődni - megint meg kellett kóstolni. Apáék is kibontották az ajándékaikat. Anya kenyérsütős könyvet kapott - állítólag nekem is süt majd kenyeret, apa pedig három pólót, amiből igazából egy az enyém, egy pedig anyáé, a lényeg, hogy egyformába tudunk öltözni mostantól.

A nagy örömködést a papáéknál folytattuk, ott is színes cuccokat kaptam - anya fakockának nevezte őket -, azokat is inkább enni szerettem volna. A többiek várat építettek, meg tornyot, én meg próbáltam lerombolni a műveket. Vacsi alatt végre kaptam olyasmit, amit kifejezetten a számba kellett tenni. Eleinte csak nézegettem a kis narancssárga csíkokat - anya szerint répák voltak - majd szétnyomkodtam őket a kezemmel, aztán a számba is tömtem párat. A nagy ünneplésben hamar elfáradtam, amíg a többiek társasoztak, én a papa szobájában aludtam egy földre rakott párnán. Egyszer bejött Vacak (a papáék kutyája) és felébresztett, aztán anyáék is éjfél körül, mert haza kellett menni.

Huszonötödikén a Mamáékat látogattuk meg, majd sétáltunk egy nagyot délelőtt és anya kitalálta, hogy kipróbálhatom a hintázást. Apa eleinte picit ingatta a fejét, nem tudta elképzelni, mit fogok szólni. De amikor látta a kacagó fejemet, már ő is mosolygott. Szóval ez a hinta jó buli, szorgalmazom majd anyánál, hogy többször csináljuk. Amúgy nagyon szeretek lógni, lóbálva és dobálva lenni, a szüleim szerint kaszkadőr leszek. Vagy asztronauta. Esetleg alpinista. Ám addig még pár fogat ki kell növesztenem. Karácsony örömére a harmadik is kibújt félig. Aztán megállt, hát nem tudom mi lesz ebből mert én már szeretném ha kinn lenne, picit szenvedek tőle.