Zombianyu, Zombiapu és a kis Vizicsibe

Sziasztok kedves olvasóink. Itt van az ősz (haha) és itt vagyunk mi is újra. Rendkívül szellemes vagyok ma is érzem. Előre is bocs, de már a címben is próbáltam utalni, arra, hogy milyen napjaink vannak mostanában. Szezi forgolódik, nyög, nyáladzik, éjjel többször kel, és vizicsirke lett. Megpróbálom összefoglalni a hetünket és talán mindenre fény derül. 


A múlt hétvége nagy vízválasztó volt számomra. Először hagytuk Szezit hosszabb ideig egyedül. Konkrétan 5 órán keresztül vigyázott rá Apika és Nóri amíg Huby Lánycsókon én meg a Havihegyen és a Gilicében fotóztam esküvőt. Nyugodt voltam, mert tudtam, hogy mindketten imádják Szezkát és örömujjongással fogadták, amikor megtudták, hogy ők vigyázhatnak Pufeszra. Elmondásuk szerint minden rendben volt. Én is csak az utolsó egy órában nézegettem sűrűbben a telefonom, és amikor lejárt a "munkaidőm" futottam a kocsihoz és már alig vártam, hogy magamhoz ölelhessem az én kis madárkámat. A kis huncut épp aludt, amikor megérkeztem, nyilvánvaló, hogy minden rendben volt vele, mindkét cumisüveg lefejt anyatejet elfogyasztotta, és amikor felébredt elégedett mosollyal köszöntött.

Hétfőn a szombati párom kreatív fotózása volt a Malomvölgyben. Ez már ismert terep, így megkértük Nórit jöjjön velünk és tologassa, szórakoztassa Szezkát, amíg mi dolgozunk. Egyszerűbbnek tűnt így, mint otthon hagyni cumival és lefejt tejjel. Igazából minden rendben is volt, leszámítva, hogy a fotózás elején leszakadt az ég, de volt nálunk vagy négy esernyő, így Szezi nem ázott meg. Nóri lett kicsit vizes, de aztán előbújt a nap és hamar megszárította.
Csütörtökön hordozó klubba mentünk, én már előző nap szomorkodtam, mert vissza kellett adni az imádott kék rugalmas kendőt. Némileg vígasztalt, hogy Szilva megígérte, szerez nekem zöldet és addig is kölcsön adja a sajátját. Huby is jött, hozta a fényképezőgépet. Haverkodtunk, dumáltunk, Massimoék is megérkeztek, szóval jól elvoltunk, amikor egyszercsak Szilva integet, hogy menjek oda gyorsan. Van egy eladó zöld Zsömbi!!! Nagyon izgatott lettem, gyorsan megalkudtunk a párral akiknek már nem volt szüksége a kendőre, elfutottam egy automatához (a futás kicsit erős, mert Szezi közben rámkötve aludt) és már mienk is volt a hőn áhított zöld JPMBB rugalmas kendő. Nagyon szeretjük, Szezi már a hátamon is utazik benne. Rájöttem ugyanis, hogy ha hátra kötöm akkor menni kell, sétálni, mozogni. Itthon a csípőkötés a menő, de szigorúan csak főzéshez. Előre már csak akkor teszem, ha nem tud másképp elaludni. Olyankor hozzámbújik, én énekelek táncolok kicsit és huss már szundikál is.

Szombaton babaúszáson voltunk. Egy icipicit izgultam titkon magamban, hogy Szezinek hogy fog tetszeni a dolog, de kár volt. Minden jól ment, Bubeszka pancsolt, és szopta az ujját. Nagyon kedves oktatónk volt, Andor. Elmondta, hogy neki is van négy gyereke, és több mint tíz éve tart babaúszást. Már ahogy a gyerekekhez nyúlt nagyon bíztató volt. Az első alkalommal nem csináltunk sokmindent, csak Szezit próbáltuk megismertetni a vízzel (nem mintha túl idegen környezet lenne neki) illetve megtanultuk hogy kell biztonságosan fognunk és kicsit tornáztattuk is. Az utolsó percekben fotót is csináltunk, sajnos a legvégén már fázott picit így apával csak sírós kép készült. Aztán törölközőbe bugyoláltam és máris minden oké volt. Otthon a kádban is nagyon aktív már. Többször is fürödtem vele együtt kicsit több vízben, sokáig elszórakozott a kacsák kergetésével. Ma Huby fürdött vele, és megállapította, hogy Szezinek új szerelme van, méghozzá a gumikacsák. Szezinek saját gyűjteménye van: egyet mi nyertün az apjával még anno egy kacsaúsztató versenyen, többet kapott Zsófitól, egy hőmérőset Gergőéktől, és a legstabilabban úszó madarat az új kedvencet Pitétől.

Ma egyébként rendkívül nyűgös volt Szezi, alig aludt napközben, és az esti alvás sem a szokott módon ment. Szezinek ugyanis új szokásai vannak. Eddig az volt a menetrend, hogy fürdés után evett, lenyugodott a cicimen, majd szépen betettem az ágyba és elaludt. Pár napja azonban miután leteszem forgolódni kezd. Felhúzza a kis fenekét és oldalra fordul, majd onnan sokszor a hátára. Aminek persze nem örül, így kiabál és én megyek visszafordítani. Akkor előröl kezdi ugyanezt. Tegnap hajnalban elaludt az oldalán fekve, ma háromszor fordítottam vissza, az utolsó alkalommal énekeltem neki és simogattam a hátát, hogy úgy maradjon. Mindenki azzal vígasztal, hogy a foga jön és majd elmúlik. Remélem, mert a forgolódással nincs vége a megpróbáltatásoknak. Szezi mostanában kétszer vagy háromszor felkel éjjel. Ha kap cicit, gond nélkül vissza alszik. Igazából nem tűnik nagy ügynek. Felkelek megetetem (kb. tíz perc) majd mindketten visszafekszünk. Reggelre mégsem érzem kipihentnek magam, és már koradélután nagyon álmos vagyok. És nem csak álmos, hanem fáradt és nyűgös és türelmetlen. Valamint azt is megfigyeltem, hogy sokat eszem. Főleg szénhidrátot. Csoki - de a kalóriabombásabb fajtából, mint Snickers és társai - süti minden nap kell. Eddig úgy tűnik nem hízok, Szezi leszív rólam mindent. A szoptatással továbbra sincs gond, sőt múlt éjjel nagyon rossz kedvem volt, és csúnya dolgot csináltam. Olyan hangosan sírtam, hogy Szezi felébredt (talán tudat alatt volt ebben egy kis szándékosság, ezért írtam, hogy csúnya dolog volt tőlem). Huby odahozta, és elkezdtem szoptatni. Fél perc alatt megnyugodtam és úgy éreztem nem számít semmi, csak hogy ez a kis szuszogó nyögő nyelő csomag elégedett és boldog legyen.

Az alvás témához tartozik még egy másik dolog. Szezi mostanában úgy szeret elaludni, ha az ujjszopáson kívül még egy tárgyat is magához ölelhet. Lehet ez bármi ami épp a keze ügyébe kerül, ma épp a popsitörlő csomagolása volt. Az akadt hirtelen a kezembe, amikor valami színes zörgős dolgot akartam adni neki, hogy lekösse magát. Egy darabig nézegette, nyalogatta, majd magához húzta, rátette a fejét és szopni kezdte az ujját. Ezt a mutatványt legtöbbször persze valami plüss állattal adja elő. Nagyon ügyesen fog már, nyúl a tárgyakért. Szinte minden nap kacag valamin, szereti ha a levegőbe dobálom, ha repülőzünk.  A legutóbbi mérés alkalmával több mint hét kiló volt és 65 cm, a 62-es ruhák már feszülnek rajta. Szóval nő és fejlődik rendesen, még mindig imádjuk és még mindig naponta százszor meg akarjuk zabálni.