11 és fél hét: Valóságshow a nőgyógyászaton

Előzmény

Kedden voltam a védőnőnél. A látogatás egyetlen igazán hasznos pontja volt a súlymérés, mert itthon nincs mérleg. Korábban sosem foglalkoztam a súlyommal, nem is változott évekig. Most is csak a teherbeesés előtt híztam 4 kilót, de azt sem tudatosan. Szóval kiderült, hogy fél kilót híztam a hat hét alatt. Ez nagyon megnyugtatott, a sok csokitortára, meg egyéb nyalánkságra visszagondolva. Szóval a súlyom 71.5 kiló, megbeszéltük Évivel, hogy csütörtökön találkozunk a szülészeti klinikán. Közben még fel kellett hívnom őket ultrahang időpontot kérni. Nem panaszkodom, mert 5 perc telefonálás-várakozás után sikerült.

No de akkor jöjjön a ma délelőtt:

11. heti orvosivizsgálat

7:55

Elsőre megtalálom a rendelőt, már hatan ülnek a váróban, három apuka is. Köszönök, még mindenki félálomban. Én is mert eltelik pár perc mire megtalálom az ajtót a felirattal, ahol megtalálom kis városunk nevét. Megnyugszom, tényleg jó helyen vagyok. Pár perc múlva kijön Évi a védőnő, elkéri a kiskönyvet és mondja, hogy nem az a doki lesz, aki szokott, mert operál. Puff, elfog a kétségbeesés, egy pici porszemnek érzem magam, amit beszippantott az egészségügy hatalmas gépezete. Napok óta erre vártam, hogy végre meglátom ezt a dokit, és eldöntöm, hogy őt válasszam-e. Egy kicsit még lógatom az orrom, aztán próbálom elfoglani magam. Két újságot is hoztam, ám később kiderül mégsem voltam teljesen előrelátó.

8:20

Mégis meglátom az orvost akit választani szeretnék, igaz kb. fél percig nézhetem, addig amíg a rendelőből kilép, átvág a várón, majd gyönyörködhetek az ajtót elhagyó hátában. Végülis ezt akartam nem?

8:30

Megérkezik Brigi, aki már a váróban közli: őt vagy a szülőszobára viszik vagy hazamegy. Hamarosan az egész váró megtudja, ő éjjel görcsölt és egyébként mára van kiírva, de egy másik orvos szerint csak a következő hó elejére. Kijön a védőnője, megméri a vérnyomását a folyosón, majd közli vele, hogy magas és így ne szüljön, előbb feküdjön be és tetesse rendbe a vérnyomását. Briginek ez nem tetszik, kiabál, hogy ő nem ér rá feküdni, neki főzni kell az urára meg a két gyerekre otthon. A védőnő próbál erélyes lenni és rászól, hogy le van szarva mit akar, ha a gyerek élete van kockán, majd hangosan ecseteli, hogy a minap is meghalt egy baba - aztán talán észbekap, hol is meséli mindezt - és gyorsan hozzáteszi, majdnem meghalt.

Tök mindegy, a hangulat már a tetőfokán.

8:55

1 óra alatt hárman mentek be, átlag kb. 8 percig voltak benn. A maradék időben nem tudom, mit csináltak.

9:04

Gyorsan megszámolom, még mindig nyolcan vagyunk a váróban. Az egyik apuka kukorékolással próbálja szórakoztatni magát, anya lecsissegi

9:08

Piros felsős védőnő kijön Brigihez, a vizeletéről és a súlyáról beszélgetnek. Nincs benn mérleg, illetve kettő is van, de rossz. - Otthon méri magát? - Dehogy, minek, hogy kiakadjon mérleg?

9:10

Behívják Gabit. Most már tuti, hogy nem érkezési sorrend van, inkább pocaknagysági. Ha ez így van, az utolsó leszek.

9:17

Gabi kijön, kukorékolós neje bemegy. Elkezdek nagyon éhes lenni. Elfelejtettem legalább egy almát eltenni, gondolkodom valami vészmegoldáson, de ha elhagyom a terepet, tutira épp be akarnak hívni, ha meg felhívok valakit, hogy hozzon életmentő csomagot, tutira végzek, mire ideér.

9:45

Kijön a védőnőm, kedves, megértő mondja, hogy sajnálja, hogy ennyit kell várnom (akkor rajtam kívül már csak egy kismama vár és Brigi). Megnyugtatom, hogy felkészültem.

9:55

Pontosan két óra ücsörgés után behívnak. A rendelő tágas, bal oldalon vizsgálószék és öltözőfülke (ennek a funkcióját sosem értettem pontosan...:) jobb oldalán asztalok, rajtam kívül benn van a saját védőnőm, még két másik (pirosfelsős is), egy gyakornok és egy másik kismama. Az orvos az asztala mögött ül, felpillant, de a nevét nem tudom meg, mert nem mutatkozik be. Ő tudja az enyémet, mert ott van a papíron. A védőnőmmel beszélget rólam. Évi megkérdezi, hogy meg akar-e vizsgálni. Doki közli, hogy őt úgy tanították, hogy a kismamát meg kell vizsgálni, így megvizsgál. Oké, mondom én erre készültem. Fülkében levetkőzök, zokniban elcsoszogok a vizsgálóig. Közben a rendelőben megy a zsizsegés, velem csak a doki és a pirosfelsős foglalkozik. Szerencsére nem vagyok szégyenlős, így nem izgat a tömegjelenet, de arra gondolok, hogy nem túl meghitt ez az egész. Persze tudom, ennek nem erről kell szólnia, de nagyon futószalag-érzése van az embernek. Doki kb. 1 perc alatt végez a vizsgálattal, pirosfelsős védőnő ott van végig, bátorítólag a karomra teszi a kezét, majd segít felülni. Ez igazán jólesik tőle, és kellemesen csalódok benne, pláne a folyosói jelenetek után. Méhem rendben, öltözhetek. A doki még megkérdezi, hogy óhaj, sóhaj, panasz van-e (szó szerint így) majd mondom, hogy köszönöm nincs (és ha lenne, se hat ember előtt beszélném meg, köszönöm) majd elköszönünk.

10:00

Végeztem, kijövök a rendelőből. Már csak Brigi ül ott, végülis ráér, szülni fog...

Sokféle gondolat kavarog a fejemben, kettős érzésem van. Egyrészt mindenki normális volt és kedves, de mint emberrel, nem nagyon foglalkoztak velem. Egy voltam a sok kismamából, akit a doki elé vitt a futószalag. Szerencsére jól vagyok és nincs panaszom, és épp kétségeim sincsenek, de ha lennének se szívesen osztottam volna meg azzal az orvossal, annyi ember előtt.

Végképp eldőlt bennem, hogy magándokihoz fogok járni, de hogy kihez azt még nem tudom pontosan.