Simply the best

Bár tudom, hogy az ultrahang élményekről kellene most posztot írnom, de még mindig ülepszik benem a dolog, lassan dolgozom fel. Gyorsan hozzáteszem, hogy minden rendben volt és nagyon jó élmény, de még fogalmazom magamban a bejegyzést róla.

Addig is, Hubyt szeretném piedesztálra emelni. Ma másfél órát sétáltunk Bíborkáékkal a Mecseken, ami nagyon jól esett, viszont annyira elfáradtam, hogy azóta nem tudok mozogni úgy fáj a farokcsontom. Jó ez túlzás, mert be tudtam rakni a csirkecombot a sütőbe és megcsináltam magamnak a vizet, ki és beszálltam a kádba, de vacsora után csak ültem a széken és néztem ki a fejemből. Huby rámnézett, és csak annyit mondott: Elpakolok, te csak vonszold el magad a kanapéig.

Előzmény: a kádból egyszer kiabáltam neki, hogy hozzon oda valamit, majd a kanapéról többször ugrasztottam fel, hogy kapcsolja be, sózza meg, vegye le. És még nincs vége az estének.

Imádom, ő a legjobb a világon!

Mit fogunk máshogy csinálni?

Ez most még nem lesz egy olvasmányos hosszú bejegyzés, mert épp csak az alapjait szeretném most letenni. Natival kb két éve mondogatjuk, hogy mit NEM fogunk csinálni, ha szülők leszünk. Halvány jelét érzem, hogy nem vagyok benne biztos, hogy mindent be fogunk tartani. Ezért most LEÍROM ezeket, hogy megmaradjanak. Csak olyat írok le, amiről elhangzott köztünk, hogy "rúgjál seggbe (hátba, vágjál pofán, stb.), ha ezt fogom csinálni!

És frissíteni is fogom folyamatosan, amint lesz mivel.

• Nem fogjuk a gyereket azzal nyaggatni, hogy adjál puszit ennek, meg annak. Majd ad, ha akar.
• Játszótéren nem fogunk percenként ráüvölteni, mert szórja a homokot a lapáttal, vagy akármiért sem.
• Nem fogjuk neki azt mondani, hogy vegyél sapkát, mert különben megfázol! A helyes mondat így hangzik: Vegyél sapkát, mert hideg van.
• Nem fogjuk iwiwen, fácsén, blogon(sem) az összevissza pacás ultrahangos képeket mutogatni boldog-boldogtalannak. Senkinek nem mond semmit. És nekünk sem mondana, ha nem láttuk volna azt a pacát ott mocorogni a képernyőn és ezt nem együtt éltük volna át!

folyt köv. folyamatosan!

Csak annyit fűznék hozzá a dologhoz, hogy ettől még nem ítéljük el azokat a szülőket, akik úgy cselekszenek, ahogy mi nem fogunk. Mert a szívük joga, ha ők úgy látják jónak. Mi meg így. Ettől szép a világ.

És az is lehet, hogy egy-két dolgon majd mi fogunk a legjobban röhögni. Utólag. Épp ezért ezeket a dolgokat most komolyan így látjuk-gondoljuk, de nem véssük kőbe, és ha úgy érezzük tévedtünk belátjuk. Vagy mégsem?

A felsorolást hamarosan folytatjuk. (Nati)

A híres kívánósságról

Hát az nem fikció...

A savanyú uborka lerágott csont, bár az is szóba került már, viszont lényegében a kívánósságnak nincsen állandó, jellegzetesnek mondható tárgya; egyszerűen a kívánás a lényeg.

Most már rutinos kispapaként próbálom a következőket betartani: ha együtt megyünk a Spar közelébe Natival, akkor én igyekszem őt bezárni az autóba, és a parkolóban hagyni, vagy ha sikerül kitörnie, akkor szemellenzőt teszek rá, és úgy terelgetem a sorok között, hogy csak a földet lássa. Ha pedig a szemellenzőt otthon felejtem, akkor lehetőleg a kutyakaja és a wc papír-sorok között igyekszem vele lavírozni. Ugyanis ha ez sem sikerül, akkor kész, beindul a kívánás, aminek a tárgya lehet BÁRMI, ami a szeme elé kerül. Nem sorolom, de a diákcsemegétől a konzervkukoricáig, mindenféle húskészítmény (Nati kezdő vega, de a terhesség idejére ezt felfüggesztettük a francba), édességek sőtpláne, MINDEN jöhet. Ha hagyom.

A legszebb pedig a kívánósságban, hogy baromira nem tartós. Illetve tartósnak tartós, de megalapozatlan is tud lenni. Hogy világos legyen, mit akarok, mondani, íme itt a mai este. SMS: hozzak haza 1 paradicsomot, 1 paprikát, banánt, tojást, olívaolajat, kenyeret és egy fél kiló csontos!! csirkemellet. Az egy dolog, hogy majd kiugrott a bőréből, amikor mindezek mellett meglátta a somlóit a konyhapulton, viszont majdnem elsírta magát, hogy nem csontos(!!) a csirkemell, mert hogy az KELL. A csirkepörihez. Amire vágyik már nem tudja, mióta. És hozzá a nokedli. Este lehetőleg nem eszünk szénhidrátot, de most ugye semmi sem úgy van.

Csirkecsont-hiszti elmúlt, jön a liszt-hiszti: beleköltözött a kukac, mert hogy nem sűrűn nyitogatjuk (pláne én nem...). Én nem láttam benne szinte semmit, de mondtam, hogy küldjük át porcukorszórón és majd jó lesz. Hát dehogyis. Még csak fél 8, semmi gond, felöltözök, kiállok a kocsival, megyek lisztért. Megjöttem, nem tudom, nem figyeltem, mennyit sürgött-forgott a konyhában, de 40 perc biztos volt, míg minden elkészült.

És most jön a csattanó: mire mindent sikerült kivitelezni, minden hazakerült és elkészült, addigra Nati nagyjából 5 villányi kaja belapátolása utána így ült az asztalnál:

Ha nem derülne ki a képről, akkor elmondom: jóllakott, kész volt, köszönte szépen, nem kért többet. Kínjában még egy kicsit lapátolgatott, de igazából nem akart már enni.
Evés közben szereztem meg a másik fontos információt: voltaképpen a csirkepöri ahhoz a savanyú káposztával töltött paprikához kellett, amit délután látott valahol és azonnal meg is vette, annyira megkívánta... (kép bal alsó sarka)

Szóval a kívánósság sokban a megszerzésről is szól, miután megvan, már nem annyira érdekes...

Képek

Szépen lassan felkerülnek majd képek. (A 4. hétnél már van egy!) Addig is gyönyörködjetek Bíborkában:

http://nemethnatalia.blogspot.com/2010/10/biborka-6-hetes.html

(És egy kis reklám a másik blogomnak. :) )

Apci Belepofa

Elválaszt minket egy egész fal (most már, hogy elvonultál lefeküdni, pedig jövök én is mindjárt...) és így aztán most itt kérdezem ,hogy a Szezámmag az benne van a Ladóban? Vagy az Akadémia elfogadja? Csak mert ha már éppen eleget agyaltunk rajta, hogy hogy hívják a kiscsajt, akkor ... na közben meg már én is lebeszéltem magam róla, nem mondjuk meg ... :)

Így lett ez a bejegyzés egy teljesen értelmetlen és hasznavehetetlen. De talán teasernek jó lesz. :)

Én is üdvözlök mindenkit és megyek Anyci után, mielőtt komolyabb gond lesz :)

Ja, és még nem mondta Nati ,de marhára lesznek majd képek is ám!

11 és fél hét: Valóságshow a nőgyógyászaton

Előzmény

Kedden voltam a védőnőnél. A látogatás egyetlen igazán hasznos pontja volt a súlymérés, mert itthon nincs mérleg. Korábban sosem foglalkoztam a súlyommal, nem is változott évekig. Most is csak a teherbeesés előtt híztam 4 kilót, de azt sem tudatosan. Szóval kiderült, hogy fél kilót híztam a hat hét alatt. Ez nagyon megnyugtatott, a sok csokitortára, meg egyéb nyalánkságra visszagondolva. Szóval a súlyom 71.5 kiló, megbeszéltük Évivel, hogy csütörtökön találkozunk a szülészeti klinikán. Közben még fel kellett hívnom őket ultrahang időpontot kérni. Nem panaszkodom, mert 5 perc telefonálás-várakozás után sikerült.

No de akkor jöjjön a ma délelőtt:

11. heti orvosivizsgálat

7:55

Elsőre megtalálom a rendelőt, már hatan ülnek a váróban, három apuka is. Köszönök, még mindenki félálomban. Én is mert eltelik pár perc mire megtalálom az ajtót a felirattal, ahol megtalálom kis városunk nevét. Megnyugszom, tényleg jó helyen vagyok. Pár perc múlva kijön Évi a védőnő, elkéri a kiskönyvet és mondja, hogy nem az a doki lesz, aki szokott, mert operál. Puff, elfog a kétségbeesés, egy pici porszemnek érzem magam, amit beszippantott az egészségügy hatalmas gépezete. Napok óta erre vártam, hogy végre meglátom ezt a dokit, és eldöntöm, hogy őt válasszam-e. Egy kicsit még lógatom az orrom, aztán próbálom elfoglani magam. Két újságot is hoztam, ám később kiderül mégsem voltam teljesen előrelátó.

8:20

Mégis meglátom az orvost akit választani szeretnék, igaz kb. fél percig nézhetem, addig amíg a rendelőből kilép, átvág a várón, majd gyönyörködhetek az ajtót elhagyó hátában. Végülis ezt akartam nem?

8:30

Megérkezik Brigi, aki már a váróban közli: őt vagy a szülőszobára viszik vagy hazamegy. Hamarosan az egész váró megtudja, ő éjjel görcsölt és egyébként mára van kiírva, de egy másik orvos szerint csak a következő hó elejére. Kijön a védőnője, megméri a vérnyomását a folyosón, majd közli vele, hogy magas és így ne szüljön, előbb feküdjön be és tetesse rendbe a vérnyomását. Briginek ez nem tetszik, kiabál, hogy ő nem ér rá feküdni, neki főzni kell az urára meg a két gyerekre otthon. A védőnő próbál erélyes lenni és rászól, hogy le van szarva mit akar, ha a gyerek élete van kockán, majd hangosan ecseteli, hogy a minap is meghalt egy baba - aztán talán észbekap, hol is meséli mindezt - és gyorsan hozzáteszi, majdnem meghalt.

Tök mindegy, a hangulat már a tetőfokán.

8:55

1 óra alatt hárman mentek be, átlag kb. 8 percig voltak benn. A maradék időben nem tudom, mit csináltak.

9:04

Gyorsan megszámolom, még mindig nyolcan vagyunk a váróban. Az egyik apuka kukorékolással próbálja szórakoztatni magát, anya lecsissegi

9:08

Piros felsős védőnő kijön Brigihez, a vizeletéről és a súlyáról beszélgetnek. Nincs benn mérleg, illetve kettő is van, de rossz. - Otthon méri magát? - Dehogy, minek, hogy kiakadjon mérleg?

9:10

Behívják Gabit. Most már tuti, hogy nem érkezési sorrend van, inkább pocaknagysági. Ha ez így van, az utolsó leszek.

9:17

Gabi kijön, kukorékolós neje bemegy. Elkezdek nagyon éhes lenni. Elfelejtettem legalább egy almát eltenni, gondolkodom valami vészmegoldáson, de ha elhagyom a terepet, tutira épp be akarnak hívni, ha meg felhívok valakit, hogy hozzon életmentő csomagot, tutira végzek, mire ideér.

9:45

Kijön a védőnőm, kedves, megértő mondja, hogy sajnálja, hogy ennyit kell várnom (akkor rajtam kívül már csak egy kismama vár és Brigi). Megnyugtatom, hogy felkészültem.

9:55

Pontosan két óra ücsörgés után behívnak. A rendelő tágas, bal oldalon vizsgálószék és öltözőfülke (ennek a funkcióját sosem értettem pontosan...:) jobb oldalán asztalok, rajtam kívül benn van a saját védőnőm, még két másik (pirosfelsős is), egy gyakornok és egy másik kismama. Az orvos az asztala mögött ül, felpillant, de a nevét nem tudom meg, mert nem mutatkozik be. Ő tudja az enyémet, mert ott van a papíron. A védőnőmmel beszélget rólam. Évi megkérdezi, hogy meg akar-e vizsgálni. Doki közli, hogy őt úgy tanították, hogy a kismamát meg kell vizsgálni, így megvizsgál. Oké, mondom én erre készültem. Fülkében levetkőzök, zokniban elcsoszogok a vizsgálóig. Közben a rendelőben megy a zsizsegés, velem csak a doki és a pirosfelsős foglalkozik. Szerencsére nem vagyok szégyenlős, így nem izgat a tömegjelenet, de arra gondolok, hogy nem túl meghitt ez az egész. Persze tudom, ennek nem erről kell szólnia, de nagyon futószalag-érzése van az embernek. Doki kb. 1 perc alatt végez a vizsgálattal, pirosfelsős védőnő ott van végig, bátorítólag a karomra teszi a kezét, majd segít felülni. Ez igazán jólesik tőle, és kellemesen csalódok benne, pláne a folyosói jelenetek után. Méhem rendben, öltözhetek. A doki még megkérdezi, hogy óhaj, sóhaj, panasz van-e (szó szerint így) majd mondom, hogy köszönöm nincs (és ha lenne, se hat ember előtt beszélném meg, köszönöm) majd elköszönünk.

10:00

Végeztem, kijövök a rendelőből. Már csak Brigi ül ott, végülis ráér, szülni fog...

Sokféle gondolat kavarog a fejemben, kettős érzésem van. Egyrészt mindenki normális volt és kedves, de mint emberrel, nem nagyon foglalkoztak velem. Egy voltam a sok kismamából, akit a doki elé vitt a futószalag. Szerencsére jól vagyok és nincs panaszom, és épp kétségeim sincsenek, de ha lennének se szívesen osztottam volna meg azzal az orvossal, annyi ember előtt.

Végképp eldőlt bennem, hogy magándokihoz fogok járni, de hogy kihez azt még nem tudom pontosan.

10. hét Szezám Manga és a farhát

A hét kérdése: Fiú vagy Lány? Először is mindegy. Másodszor is - és ezt talán már írtam korábban is - Huby fejbe vette, hogy kell egy fiú. Namármost, ha mindjárt az első gyerek fiú, akkor nyugodtan hátradőlhetünk és nem kell izgulni a továbbiak miatt, ha akarunk neki testvért, lehet, de nem muszáj. Na de ha az elsőszülött lány, akkor bizony, gondoskodni kell arról, hogy legyen egy fiú is, azaz cseppet sem dőlhetünk hátra.

Jelen állás szerint lányunk lesz. Nem, nem láttuk még ultrahangon, viszont eddig négyen erősítették meg. Egy asztrológus, egy 5 éves kislány (aki már azelőtt tudta, hogy babánk lesz, mielőtt elmondtam volna az anyukájának), egy kineziológus, aki ingával nézte meg, és a kínai fogamzásnaptár. Na most aki nem hisz ezekben a dolgokban és két lábbal áll a földön, most biztos jót mosolyog magában. Szíve joga. Én nagyon spirituális beállítottságú vagyok és vallálos, szóval én meg ebben hiszek. Azért persze bebiztosítom magam és közben elmondom a gyereknek, hogy ha fiú akkor is nagyon fogjuk szeretni.

A cím ne tévesszen meg senkit, nem Manga lesz a gyerek neve, de egy nagyon kedves barátnőm kitalálta ezt a becenevet (amikor elmeséltem neki is a fiú-lány kérdést) és úgy megtetszett, hogy ezt a címet adtam ennek a hétnek.

Ja a farhát meg a farokcsontomra utal. Ezen a héten nem fájt a hasam, szerencsére, mert az egyetlen tünet, amit sokszor nem tudok hova tenni és megijeszt. Persze nem telhetnek unalmasan és nyűg nélkül a napok (mert akkor meg azon parázok ugye...) így hát a farokcsontom kezdett fájni. Főleg, ha megerőltetem magam, vagy ha lehajolok. Úgyhogy pár napja nem hajolgatok, hanem guggolok, szerintem olyan combizmom lesz mint egy futónak.

A sportolás továbbra is a sétára és Rubint Rékára korlátozódik, egyelőre ez esik jól, majd két hét múlva elkezdek kismamatortnát és jógát keresni, valamint úszni.