A tenger - Tribunj 2019.

Biztos vagyok benne, hogy nálam nagyobb és tehetségesebb költők, írók, szerzők megfogalmazták már előttem, hogy mit is jelent nekik a tenger. Nem is tervezem, hogy a babérjaikra török. A tenger nekem egyszerűen egy csoda. Gyógyír minden bajra.

Az első éjszakánk nem sikerült túl fényesre. Úgy mondanám inkább, hogy több száz alvótársunk volt, konkrétan szúnyogok, csak ők nem aludtak. Helyette szorgosan csipkedtek minket. Főleg a finom puha Solymit és engem. Solymi ennek köszönhetően húsz percenként megébredt, így vele én is. Nagyon morcosan és nagyon rosszkedvűen ért minket a reggel. Hubyt meg is kértem, hogy menjen le a fiúkkal a partra reggeli előtt, és én szeretnék még aludni kicsit. Beállítottam az órát fél kilenc előtt kicsivel, hogy az ágyból majd egyenesen a reggelihez battyogjak csak. Nem volt könnyű felkelni. Továbbra is morcos voltam és fáradt. Aztán szépen a tea, a finom szendvics, a Tündi-féle szuper cappuccino hozta vissza belém a lelket. Az igazi megváltást azonban, a tenger hozta. Selymes, hűvös, tiszta, kék, zöld, körülölelő, frissítő, simogató imádott tenger.
Három strandon voltunk eddig Tribunjban. Az első a városi strand volt, ami legközelebb van a szálláshoz. Kavicsos és betonos helyek váltották egymást. Sok büfé van a parton, zuhanyzási lehetőség, és sok ember. Konkrétan Solymi mellett a vízparton ülve többször az emberek szőr szálait meg tudtam volna számolni. Így második nap egy kicsit sétáltunk egy viszonylag eldugottabb sziklás részhez, Luca kísért minket és mutatta meg a helyet. Itt már jobb volt búvárkodni is, kicsit kevesebben voltak. Solymi nagyjából bárhol jól elvan. Kavicsokkal játszik, brümmög az autójával, pacsál a vízben és a körülöttünk lévők kajáját kunyerálja. Persze amilyen cuki adnak neki. A harmadik strand - egy hosszú kavicsos partszakasz

 kb. 5 perces autóútra volt a kikötő után. Itt ugyan nem lehetett olyan jól búvárkodni - lehetett, csak nem volt igazán látványos a vízivilág - de lehetett kavicsozni, matracozni. Sőt Hubyval kb. 3 percet kb. ötven méterre eltávolodva kettesben töltöttünk és ezalatt a fiúk remekül megvoltak. Szezi vidámparkot épített két remeteráknak, Zente aludt, Solymi megpróbált mellébújni, de a vége az lett, hogy a fejére ült és felébresztette.

A tengerhez nálunk még az is hozzátartozik, hogy Szezi kicsi kora óta szertartásosan megcukrozza a vizet. Egész pici volt még amikor azt gondolta, hogy a sós vízet egy kis kávéba való cukorral majd megédesíti és mára már hagyománnyá vált a művelet.