Biztos vagyok benne, hogy nálam nagyobb és
tehetségesebb költők, írók, szerzők megfogalmazták már előttem, hogy mit is
jelent nekik a tenger. Nem is tervezem, hogy a babérjaikra török. A tenger
nekem egyszerűen egy csoda. Gyógyír minden bajra.
Az első éjszakánk nem sikerült túl fényesre. Úgy
mondanám inkább, hogy több száz alvótársunk volt, konkrétan szúnyogok, csak ők
nem aludtak. Helyette szorgosan csipkedtek minket. Főleg a finom puha Solymit
és engem. Solymi ennek köszönhetően húsz percenként megébredt, így vele én is.
Nagyon morcosan és nagyon rosszkedvűen ért minket a reggel. Hubyt meg is
kértem, hogy menjen le a fiúkkal a partra reggeli előtt, és én szeretnék még
aludni kicsit. Beállítottam az órát fél kilenc előtt kicsivel, hogy az ágyból
majd egyenesen a reggelihez battyogjak csak. Nem volt könnyű felkelni. Továbbra
is morcos voltam és fáradt. Aztán szépen a tea, a finom szendvics, a Tündi-féle
szuper cappuccino hozta vissza belém a lelket. Az igazi megváltást azonban, a
tenger hozta. Selymes, hűvös, tiszta, kék, zöld, körülölelő, frissítő, simogató
imádott tenger.
Három strandon voltunk eddig Tribunjban. Az első a városi strand volt, ami legközelebb van a szálláshoz. Kavicsos és betonos helyek váltották egymást. Sok büfé van a parton, zuhanyzási lehetőség, és sok ember. Konkrétan Solymi mellett a vízparton ülve többször az emberek szőr szálait meg tudtam volna számolni. Így második nap egy kicsit sétáltunk egy viszonylag eldugottabb sziklás részhez, Luca kísért minket és mutatta meg a helyet. Itt már jobb volt búvárkodni is, kicsit kevesebben voltak. Solymi nagyjából bárhol jól elvan. Kavicsokkal játszik, brümmög az autójával, pacsál a vízben és a körülöttünk lévők kajáját kunyerálja. Persze amilyen cuki adnak neki. A harmadik strand - egy hosszú kavicsos partszakasz
Három strandon voltunk eddig Tribunjban. Az első a városi strand volt, ami legközelebb van a szálláshoz. Kavicsos és betonos helyek váltották egymást. Sok büfé van a parton, zuhanyzási lehetőség, és sok ember. Konkrétan Solymi mellett a vízparton ülve többször az emberek szőr szálait meg tudtam volna számolni. Így második nap egy kicsit sétáltunk egy viszonylag eldugottabb sziklás részhez, Luca kísért minket és mutatta meg a helyet. Itt már jobb volt búvárkodni is, kicsit kevesebben voltak. Solymi nagyjából bárhol jól elvan. Kavicsokkal játszik, brümmög az autójával, pacsál a vízben és a körülöttünk lévők kajáját kunyerálja. Persze amilyen cuki adnak neki. A harmadik strand - egy hosszú kavicsos partszakasz
kb. 5
perces autóútra volt a kikötő után. Itt ugyan nem lehetett olyan jól búvárkodni
- lehetett, csak nem volt igazán látványos a vízivilág - de lehetett
kavicsozni, matracozni. Sőt Hubyval kb. 3 percet kb. ötven méterre eltávolodva
kettesben töltöttünk és ezalatt a fiúk remekül megvoltak. Szezi vidámparkot
épített két remeteráknak, Zente aludt, Solymi megpróbált mellébújni, de a vége
az lett, hogy a fejére ült és felébresztette.
A tengerhez nálunk még az is hozzátartozik, hogy
Szezi kicsi kora óta szertartásosan megcukrozza a vizet. Egész pici volt még
amikor azt gondolta, hogy a sós vízet egy kis kávéba való cukorral majd
megédesíti és mára már hagyománnyá vált a művelet.