Biológia óra

Napok, sőt hetek óta küzdök Szezivel, sehogy sem tudom megértetni vele, hogy nem szabad Zente hátán ugrálni. Ma reggel egy újabb ilyen akciója közben beugrott, hogy összekötöm a kioktatást az oktatással. Zente még úgyis pizsamában volt, és épp ideje lett volna átöltözni. Szóltam nekik, hogy figyeljenek kicsit. Zentét levetkőztettem és kértem hogy álljon elénk háttal.
- Nézd Szezi ez itt a gerinc. Végighúztam Zente hátán a kezem. - Húzd végig te is, érzed?
- Igen
- Én isz, én isz! - kiáltott Zente
Megnéztük mindenki gerincét. Elmagyaráztam Szezinek, hogy a gerincoszlop csigolyákból áll, közben mutattam a kezemmel, hogy középen egy lyuk van, és ott van az agyunk folytatása. Azért fontos vigyázni rá, mert ha megsérül akkor nem tud Zente mozogni többé. Ezt elég hamar megértette Szezi és elkezdtünk a csontokról beszélgetni. Mindenki mutathatott csontot, elmeséltem, hogy a fülünkben is van csont. Röhögtek amikor kérdeztem, hogy a kukijukban van-e csont. Aztán Szezi kérdezte, hogy mi az a borda. Megint Zentét vettem elő szemléltető eszköznek, megmutattam, hogy a borda körülöleli Zente tüdejét és szívét, mert arra nagyon kell vigyázni.
- Miért - kérdezte Szezi.
- Mert nagyon fontos szervek - mondtam. - Tudod miért kell a tüdő?
- Hogy kapjunk levegőt - mondta Szezi.
- És a szív mit csinál?
- Dobog!
- Futok egy két kört a lakásban, akkor még gyorsabban dobog majd.
Meghallgattuk mindenki szívét.
Aztán még csontokat rajzoltunk.
Jó móka volt. Hogy Szezi ugrál-e még Zente hátán, azt nem tudom. Majd elmesélem.