Anya ne menj el!

Szezi nem szereti ha egész napra vagy neadjisten két napra elmegyek itthonról. Oké, persze melyik gyerek szeretné, de ő kifejezetten nehezen viseli a dolgot. Ma este mondtam neki, hogy holnap két napra el megyek Pestre. Eléggé kiakadt, és közölte, hogy márpedig ő velem jön. Sőt egész éjjel el sem ereszt - bele is kapaszkodott gyorsan a trikómba. Majd elmondta, hogy reggel korán felkel és felöltözik.
- Felveszem a bugyimat, a zoknimat, a gatyámat, a pólómat, aztán csinálok magamnak egy piritóst, megeszem, aztán felveszem a cipőmet és lent várlak a ház előtt.
- És mit csinálsz amíg én Pesten a tanfolyamon vagyok?
- Nézlek.
- Nem lesz kicsit unalmas?
- Nem. És amúgy meg az összes babatanfolyamot le fogom rombolni, hogy soha többet ne menj Pestre tanfolyamra.
Zente eközben csendesen lapítva szopizott, az ő terveiről még nincsenek információk.

Biológia óra

Napok, sőt hetek óta küzdök Szezivel, sehogy sem tudom megértetni vele, hogy nem szabad Zente hátán ugrálni. Ma reggel egy újabb ilyen akciója közben beugrott, hogy összekötöm a kioktatást az oktatással. Zente még úgyis pizsamában volt, és épp ideje lett volna átöltözni. Szóltam nekik, hogy figyeljenek kicsit. Zentét levetkőztettem és kértem hogy álljon elénk háttal.
- Nézd Szezi ez itt a gerinc. Végighúztam Zente hátán a kezem. - Húzd végig te is, érzed?
- Igen
- Én isz, én isz! - kiáltott Zente
Megnéztük mindenki gerincét. Elmagyaráztam Szezinek, hogy a gerincoszlop csigolyákból áll, közben mutattam a kezemmel, hogy középen egy lyuk van, és ott van az agyunk folytatása. Azért fontos vigyázni rá, mert ha megsérül akkor nem tud Zente mozogni többé. Ezt elég hamar megértette Szezi és elkezdtünk a csontokról beszélgetni. Mindenki mutathatott csontot, elmeséltem, hogy a fülünkben is van csont. Röhögtek amikor kérdeztem, hogy a kukijukban van-e csont. Aztán Szezi kérdezte, hogy mi az a borda. Megint Zentét vettem elő szemléltető eszköznek, megmutattam, hogy a borda körülöleli Zente tüdejét és szívét, mert arra nagyon kell vigyázni.
- Miért - kérdezte Szezi.
- Mert nagyon fontos szervek - mondtam. - Tudod miért kell a tüdő?
- Hogy kapjunk levegőt - mondta Szezi.
- És a szív mit csinál?
- Dobog!
- Futok egy két kört a lakásban, akkor még gyorsabban dobog majd.
Meghallgattuk mindenki szívét.
Aztán még csontokat rajzoltunk.
Jó móka volt. Hogy Szezi ugrál-e még Zente hátán, azt nem tudom. Majd elmesélem.