Hatodik nap

Nagyon erős fejfájással ébredtem. Az éjszakára fogtam, ami nem sikerült túl rózsásra. Bár a hasgörcsöm elmúlt, az izomlázam nem javult sokat. A fiúk viszont többször ébredtek, hol egyikhez, hol másikhoz fordultam, szerencsére mindig felváltva álltak neki nyikorogni. Szezi rászokott arra, hogy ha felébred akkor ő is hangosan sír, ahogy a tesója, így kissé zajosak az éjszakáink. Délelőtt ágyban maradtam, és a fejfájás mellé hidegrázás is csatlakozott. Anyukám kérdezte meg, hogy nem vagyok-e lázas véletlenül? Nem éreztem magam annak, de gondoltam mérjük meg abból nagy baj nem lehet. Nagyon lassan mért a lázmérő, és a csipogás után 38.6-ot olvastam le a kijelzőről. Megmondom őszintén egy kicsit megijedtem, bár a hasfájásom teljesen elmúlt, rögtön hívtam a Bábám. Mivel más panaszom nem volt - darabos vérzés, lochia szagának megváltozása - így a tejbelövellésre gyanakodott, de kérte, hogy hívjam fel Geréb Ágit is a biztonság kedvéért. Kicsit szorongva telefonáltam - jól le is izzadtam közben, lehet ez a telefon is hozzájárult ahhoz, hogy 38 fok alá ment a hőm a következő mérésnél. Ági először kicsit tartózkodó volt, de amint meghallotta miről van szó meglágyult és mondta, hogy ilyen ügyben bármikor hívhatom. A tünetek (hiánya) alapján ő is rögtön a melleimet okolta, és túrópakolást javasolt, illetve azt hogy rendszeresen legyenek ürítve. Mondtam, hogy ebben a nagyfiam is segít, nem lesz gond. Nagyjából egész nap aludtam, másra nem is lettem volna képes, a fiúk szoptak sokat, én borogattam a cicim. Huby meg hordta nekem a jeges teát meg a csavaros fagyit, ezeket kívántam. Estére egy picit jobban lettem, végre lement a lázam is, viszont olyan tompa volt az egész fejem, hogy úgy éreztem nem vagyok magamnál, mintha félálomban lettem volna. Ez nagyon zavart így megpróbáltam időmben lefeküdni. A túrópakolásnak azonban meg volt a hátránya is. Picit elapasztottam vele tejet, így Zente kb. fél óránként cicizni akart, nem tudtam tőle nagyon pihenni. Viszont ahogy telt-múlt az idő, úgy lettem egyre jobban, este 11-re már a kómás érzés is elmúlt, bár akkor már nem keltem fel, próbáltam elaludni, amíg hagytak a fiúk.