2012. június 14., csütörtök

Mindenféleségek avagy újra itt vagyunk


Igazából el sem tűntünk. Csak annyi minden történt, hogy nem volt időm-energiám írni. Pedig annyi minden történt. :) Szezi óriási figura, napról-napra huncutabb és ügyesebb és amióta elfújtuk a gyertyát a tortáján nagyon gyorsan fejlődik. Annyi mindent megtanul egyik napról a másikra, hogy csak lesünk.

Tényleg régóta készültem ám írni. Legtöbbször Szezi altatása közben már ki is gondoltam mit írok, aztán mire sikerült álomba ringatnom-énekelnem-ciciztetnem már fáradt voltam. Esetleg elkezdtem írni (hú mondtam már, hogy hány befejezetlen bejegyzés van a tarsolyomban illetve a vincseszteren?) és újra felébredt így félbe maradt az alkotás.
Az elalvással gondjaink vannak mostanában. Főleg esténként. Sok mindent kipróbáltam már: fürdettem korábban, fürdettem később, nem fürdettem, próbáltam korábban letenni, később letenni, a végeredmény szinte mindig ugyanaz. Szezi álmos, de nem tud elaludni. Csak rugdalózik, kapálózik, egyik cici-másik cici, karomba kéretőzik, már a huszadik altató dalt énekelem és csak szenved. Néha felül. Röhörészik, villanyt kapcsol (na ha hagynám). Volt pár nap amikor engedtem neki, na attól jól bepörgött, aztán lemászott az ágyról (mert már az is megy neki) és folytatta a bulit a nappaliban. Este tízig. Majd beájult. Aztán próbáltunk figyelni Hubyval, hogy meglegyen a napközbeni két alvása Szezinek és este lefekvés után már nem engedtem rakoncátlankodni, így valamit javult a helyzet, de még mindig minimum fél óra kell mire elaltatom. Szerintem a sok új tudomány is lehet az oka, vagy ma például biztos, hogy a foga kínozta, mert már a kilencedik bújik ki neki, és ez bizony őrlő fog, picit nehezebben tör át. No de írok jó dolgokról is azért:

EVÉS
A cici még mindig sláger, nem számolom, hogy naponta hányszor, amikor kéri, de azért ritkult már valamelyest a dolog. Továbbra is együtt reggelizik a család, olyankor Szezi kefirt eszik, vagy joghurtot, hol kölesgolyóval, hol a tőlünk elkunyorált vajas kenyérrel. Már kanalat adok a kezébe, és egész ügyes. Bár ma ebédnél pont kiöntötte a levest és élvezettel tapicskolt benne, én meg röhögtem és a Kispatak c. nótát énekeltem a mű láttán. Néha a villával is ügyeskedik a kisfiam, de mostanában szereti ha etetem. Nevetve mondtam pár napja, hogy de szép is volt amikor egyedül evett!




 Szezi nagyon szereti a gyümölcsöket, eper kétpofára, cseresznye magostul szárastul (na jó utóbbit nem hagyom azért), ribizli is kedvenc. Ma a málnát is megkóstolta, de nem aratott akkora sikert mint a korábbi bogyósok. Zöldségből szereti a répát, zöldbabot, krumplit, sőt a paradicsomot is. Nagy kedvence a tészta (hah' anyja fia), meg úgy általában minden, amit mi eszünk és neki nem szabadna. Például tejhab a kávéról, tejszínhab a somlói galuskáról, vagy apa citromos gössere. A víz ivás az egyik kedvenc mókája. Pohárból, de még viccesebb üvegből. A legjobb persze a szívószállal ivás. Vasárnap egy barátnőm és kedvese meghívtak minket reggelire. Frissen facsart narancslevet kértem és szívószállal hozták ki. Szezi rábukott és pillanatok alatt kiszívta a pohár tartalmának felét. Csak néztünk és nevettünk. És rendeltünk nekem másikat.

HISZTI
Szezi profi. Igazi mestere a színjátéknak, őrületesen bele tudja élni magát a kis élete minden óriási problémájába. És ha valamit akar akkor azt azonnal és nagyon. És sír, és kiabál és toporzékol és csapkod (vajon kitől látta?? :) ). Eleinte próbáltam csitítani, aztán rájöttem hogy két dolgot tehetek:
1. várok - és általában elég hamar rájön, hogy semmi baja és kitalál magának valami mást, vagy elfoglalja magát valami mással
2. ha az egyes pont nem működik akkor segítek neki és elterelem valamivel a figyelmét.
Hiszti okok: inni akar (azonnal), enni akarja azt amit mi, de nem lehet, valahova menni akar, de épp nem arra van dolgunk, kinéz magának valamit amit nem kaphat meg...






MÉRETEK
Szezka kb. 12 kiló és kb. 80 cm. Pontos adatokat nem tudok, mert mostanában ritkán járunk doktornénihez. Mivel nincs panasz, nem erőltetjük. Azért majd a tizenöt hónapos oltást megkapja, Ilus néni ma hívott minket, hogy időpontot egyeztessen.
Pont tegnap este gyönyörködtünk Szeziben Hubyval: olyan édesen aludt és megállapítottuk, hogy olyan nagy már. Egy óránál többet már nem is bírom a hátamon, pedig elég szépem megerősödtem.

DUMA
Szezi beszél. Mi még ne mértjük, de ő mondja. Sok mindenhez van hozzáfűzni valója. Néha be nem áll a kis szája. Imádni való. Persze vannak érthető szava is. Péládul a DA (szerintem TA, de mindegy). Ami a labDA. A teszkóban, az ikeában és bárhol ahol gömbölyű dolgokat lát, hatalmas lelkesedéssel mondogatja: DA-DA-DA.
És a háp. Ami pedig a miau. Ez utóbbit ne kérdezzétek miért, de ha meglát egy cicát, illetve megkérdezem tőle, hogy hogy csinál a cica, akkor azt mondja: hap.
Ezen kívül mondja hogy nem, néha azt hogy igen (vagy valami hasonlót - gen) aztán a gyere-t is mintha hallanám. Ja és fütyül. Egyik nemakarok aludni buli alkalmával kezdte. Ma meg olyan tisztán fütyült, hogy azt hittem az apja volt az.

TUDOMÁNYOK
No ebből jó sok van. Még nem megy, de rájött, hogy két lábon közlekedni szuper, így sokszor nyújtja a kis kezét, és kéri hogy segítsünk. Épp csak a biztonság kedvéért fogja a kezünket. Ma már egy percig állt segítség nélkül, csak aztán észre vette magát és gyorsan a popójára huppant.




Tegnap megtanítottam neki, hogy hova kell kidobni a pisis pelust. Azóta ez az egyik kedvenc elfoglaltsága: vigyorog és viszi a pelust a kukához, kinyitja az ajtót, beledobja és örül. Meg én is. A legjobban akkor olvadtam el, amikor múlt héten egyik reggel véééégreee puszit kaptam Szezitől. Rögtön vagy nyolcat. Aztán azóta se túl sokat. Ha kértem csak rázta a fejét, egyszer még azt is mondta: nem. Vagy túlzásba esett és puszi helyett jó nagyot harapott az arcomba.
Egyik este megmutattam neki (remélve, hogy majd utánozni akarja és ő is lefekszik) hogyan kell lefektetni és betakarni a plüss kutyát. Reggel felébredt és amikor meglátta a kutyát, kereste a takarót, mert ugye a plüssállatot be kell takarni.
Aztán ha már foci EB van, Szezi megtanulta rúgni a labdát. Nagyon édes a kis 13 hónapos, menni még nem tud, de focizni már igen. Nagypapám (aki játékvezető volt) milyen büszke lenne ha látná! Meglát egy DA-t és már fut (persze szigorúan a kezemet fogva) is utána. Lehet, hogy focista lesz?





Imád pancsolni: kádban, medencében, tóban, pocsolyában. A legkisebb vizet is megtalálja és locsolja, kiönti, belemászik, magára önti. Lehet, hogy úszó lesz? Vagy vízilabdázó?
Mászókára felmászik, kanapéról lemászik, a csúszdán lecsúszik (természetesen hason és lábbal előre), integet, rázza a fejét, és cuki és imádnivaló és csak puszilnám, puszilnám naphosszat.



1 megjegyzés: