Hat kiló cukiság

Először is elnézést kérünk tőletek, hogy így eltűntünk. Jól vagyunk, csak megint nem működik a laptop, így elég keveset jutok számítógéphez és akkor meg nem mindig száll meg az ihlet. Szezi is nagyon jól van, szépen hízik, sokat mosolyog, figyel, és megtalálta a hüvelykujját, valamint kinőtte a bölcsőjét.

Tegnap volt kilenchetes és ma kapott két oltást. Nagyon izgultam, hogy hogy viseli majd, de próbáltam lenyugtatni magam, mert tudtam, hogy ő is átveszi, ha negatívan sugárzok. A vizsgálatokat szépen tűrte, nem sírt, a mérések alatt is csak nézett és még egy mosolyt is küldött a védőnéninek. Nagyjából mindent rendben találtak nála, a súlya 6400 gramm és 63.5 cm hosszú. Egy kis koszmó kezd kialakulni a fején, lehet, hogy azért, mert a hajmosás után a kutacsát nem mertem elég erősen megtörölni. Most majd erre jobban figyelek. A két szurit gyorsan beadták neki, de üvöltött persze szegénykém. Nagyon fájt a szívem, amikor a keserves sírását kellett hallgatnom, ám szerencsére elég hamar meg tudtam vigasztalni, aztán hordozókendőben vittem haza, ott nagyon hamar elaludt.

A fenti képekért nagy-nagy köszönet Johnnynak!

Múlt héten úgy döntöttem, kicseréljük a bölcsőt a nagyobb rácsos ágyra, mert Szezi többször azzal ébresztett éjjel, hogy vagy a keze vagy a lába kilógott a rácson és nem tudta visszahúzni. Meg nem szívesen aludt el ott, két napig csak a játszószőnyegén szuszmákolt napközben. Az új ágy nem okozott gondot, kókuszmatracot vettem bele, mert azt mondták azt ki lehet mosni a zuhany alatt és a napon megszárítani. Mondjuk a nagyobb ágyban is keresi a kuckót, tök mindegy hova rakom le, felkúszik a rács tetejéhez, vagy ma reggel például keresztben fekve találtam rá. Még elfér úgy... :)

Az alvás egyre jobban megy Szezinek. Megtalálta a hüvelykujját és azóta sokkal könnyebben elalszik. Tudom, sokan ellenzitek az ujjszopást, és nagyon sokan azzal jönnek, hogy arról nem lehet leszoktatni a gyereket. Hát a cumiról is csak kegyetlen módszerekkel - konkrétan úgy hogy elvesszük tőle. Nekem az az elméletem, hogy megpróbálom úgy nevelni Szezit, olyan biztonságban, olyan hátteret nyújtva, hogy ne legyen szüksége arra, hogy nagyobb korában az ujját szopja... A kötődő nevelés amúgy nagyon szépen működik. Pontosan mit is értek ez alatt? Az első héten talán emlékeztek is rá, még óra szerint etettem Szezit. Aztán volt egy nehéz napunk és akkor úgy döntöttem igény szerint fogom szoptatni. Eleinte nagyon sokat volt cicin. Szándékosan nem azt írom, hogy evett, mert sokszor csak a nyugalmat, az összebújást, az együttlétet igényelte. Aztán az utóbbi pár hétben szépen fokozatosan egyre kevesebbet igényelte a nyugiszopit, és most hogy megtalálta a hüvelykujját, szinte teljesen leszokott arról, hogy a cicit nyugtatónak használja. Nevetni fogtok, de féltékeny vagyok az ujjára.Hiányzik, hogy nem a cicimen nyugszik meg. Szépen lassan kezd leválni rólam. Hosszú folyamat ez, de már most látom, hogy a kötődő neveléssel nem kényeztettük el. Még egy dolog ami az utóbbit jelzi. Egyre többször magától alszik el az ágyában, sőt már többször előfordult, hogy nagyon sírt, és se cici, se ringatás nem segített rajta. Megpróbáltam letenni és csodák csodája, szépen szopni kezdte az ujját és elaludt. A fekve szoptatást is egyre ritkábban élvezi, de azért egyszer-kétszer még alszunk együtt délelőtt tízig, miután reggel hétkor felkelt és nyifinyafizott kicsit. Ja és a legjobb dolgot még nem is újságoltam. Szezi ma éjjel este kilenctől reggel hatig aludt. Az utóbbi pár napban már csinált hasonlót, hogy 7-8 órát aludt egyhuzamban, szóval annyira nem is lepődtem meg. A két mellem annál inkább, mert ők termelték a tejet nagy bőszen, ám senki nem szívta le, így csak folydogált az értékes nedű és áztatta a pólómat, a takarót, a lepedőt. Huby azon röhög, hogy gumilepedőt raktam a pamut alá... Hát ez van, inkább sok legyen mint kevés.

Szezi egyre többet mosolyog, nagyon figyeli az arcunkat. Felismeri a dalokat, amiket énekelni szoktam neki, kedvence a Bóbita és a Csiribiri (Weöres Sándor örülne). Olyankor nagyokat hőzik meg hózik. Az első értelmes szavát is hallottuk már tőle, egyszer azt mondta, hogy kő! :))))))
Még mindig a hasonfekvés a sláger, alvásnál is meg a játszószőnyegen is. Szépen tartja magát, és átfordul már a hátára, piszkosul húzogatja a lábait, haladna már előre.

Voltunk kétszer baba-mama tornán is, ott is ügyeskedett. Nagyon élvezi azt, amikor a hátamon fekve a felemelt lábszáramra rakom és ő repülőzik én meg hasizmozok. Jó lenne már úszni vinni is, de uszodába csak 3 hónapos kortól mehet elvileg, természetes víz meg nincs a közelben.

Tényleg anyukák, ti mikor és hova vittétek a gyerkőcöket először vízbe? Balaton, tenger? Nagyon-nagyon titkon, mélyen valahol ábrándozom arról, hogy elmehetnénk Szezivel valami közeli tengerpartra mondjuk augusztus végén amikor már 4 hónapos. Tapasztalatok e téren? Írjatok, ne kíméljetek!