Foglalás az utolsó pillanatban, tökéletes utazás, nyugodt, punnyadós első napok. Röviden összefoglalva így néz ki az idei horvátországi nyaralásunk. Persze, azért voltak csavarok a történetben.
Eredetileg nem is gondoltunk arra, hogy idén lesz horvát nyaralás. Erdélybe és Angliába készültünk esküvő kreatívokat fotózni. Aztán nyár elején kiderült, hogy ezekbe az országokba nem tudunk utazni, csak ha vállaljuk hazatértünkkor a karantént. Amikor ez kiderült, én évekre előre lemondtam magamban minden utazásról. Aztán persze eszembe jutott az Adria, meg hogy felszabadult némi időnk és némi pénzünk, és elkezdtem apartmanokat keresni. Ez nálam kb. úgy néz ki, hogy nyitva van a google crome-ban 122 booking oldal, megspékelvén egy-két airbnb és adriatic.hr füllel. Mivel a tökéletest keresem - legyen olcsó, part menti, tágas, két hálóval és nagy terasszal és ne Dél-Dalmáciában legyen - ezért nem volt könnyű a helyzet. Aztán a végén persze mégis kompromisszumot kellet kötni. Ráadásul nagyon sokáig nem is mertem foglalni, mert azt rebesgették, hogy Horvátország is besárgul és akkor még a befizetett apartman díjat is bukjuk. Augusztus 21-én terveztünk indulni, 19-én még nem volt szállás, bár akkor már tudtuk, hogy biztos megyünk. Aztán aznap éjjel miután minden gyerek elaludt, leszűkítettem a 122 fület 4-re és Hubyval kiválasztottuk AZ apartmant. A kompromisszum ezúttal az lett, hogy nem közvetlenül a parton vagyunk. A többi viszont stimmelt. Vir szigetet választottuk, az apartmannak hatalmas terasza van (épp ott ülök - sőt fekszek a sarokkanapén) a konyha is jól felszerelt, és egész jó áron - 139.000 Ft/6 nap vettük ki. Hogy miért 6 nap? Van egy olyan megérzésem, hogy augusztus 27-én éjjel már otthon kell lennünk. Hátha egy kisbaba akinek az édesanyja megkért, hogy a szülését kísérjem épp akkor születne?!
Tehát lett szállás. Az utazást már korábban megszerveztem. Az utóbbi évek egyik legjobb döntése és húzása volt, hogy az indulás délelőttjére a pakolás idejére, elhívtam a szuper bébiszitterünket Dórit. Reggel nyolcra jött, ezért aztán mindenkinek viszonylag korán fel kellett kelni. Amellett, hogy Solymit lefoglalta, reggelit csinált és elmosogatott, még engem is nyugtatott, biztatott. Az utóbbi tíz év legsimább és legnyugodtabb indulása volt. Az első állomásunk Zákány volt ahol egy kis családi bulit követően aludtunk egyet, majd hajnalban indultunk. 3.50-re húztam fel az órát (valójában beállítottam a telefont). Fél 5-kor már mind a kocsiban ültünk. Ehhez persze az kellett, hogy előző este megcsináltam a szendvicseket és szinte minden a kocsiban volt már. A fiúk mind felébredtek és Letenyéig fenn is voltak. Az első izgalmam a határon átjutás volt. Egyrészt azért, hogy vajon mekkora sor lesz, másrészt azért, hogy minden papírt, regisztrációt, kutyafülét rendben találjanak. Szándékosan nem szombaton, hanem pénteken mentünk, de az előzetes híreket olvasva kb. bármire számíthattunk. A gps rögtön a kishatárra vitt, és jól tette. Két autó állt előttünk, három és fél perc alatt jutottunk át. (Szezi stopperelte.) Hamarosan - Huby kivételével - mind elaludtunk és Karlovac környékén ébredtünk egy benzinkúton. Huby már benn volt, én mentem utána, mialatt a fiúk békésen aludtak. Épp kikértük a kávénkat amikor megjelent Zente, kapott is gyorsan egy csokis croissant-t. Persze ahogy leültünk enni-inni, jött Szezi is. Solymi már csak induláskor ébredt, aztán vissza is punnyadt kicsit. Nem terveztünk több megállót, de végül a tengerhez érve Jasenicénél még egyszer kiszálltunk egy kávéra (jó drága volt, 13 kuna - 600Ft) és némi futkosásra, kardozásra, hintázásra. Ott már nagyon meleg volt, alig vártuk, hogy végre Vir-re érjünk. Persze az apartmant nem foglalhattuk még el, de a szállásadó nagyon rendes volt, a cuccokat lepakolhattunk, átöltöztünk és irány a tenger! Solymi is gyorsan megtanulta ezt a szót, és csak mondogatta: Tengerbe, tengerbe! A part közel van - Szezi lemérte, 3 perc. Mostanában amúgy szinte mindent lemér, hogy meddig tart, érdekes tapasztalás nekünk is. A tengerpartról és az első napról a következő posztban olvashattok!
