Mindenkinek üzenem, hogy a gyerekek igenis megtanulnak egyedül elaludni. Szanaszét vagyunk Hubyval. Nekem a gyomrom ég, neki a műtéti sebe fáj (horkolás miatt lágyszájpad műtétje volt hétfőn) állatira. A fiúk fogat mostak, majd Zente elvonult a hálóba olvasni, Szezi még jött ment aztán lefeküdt a kanapéra, hogy cseppentsek a fülébe. Mondtuk nekik, hogy szóljanak és megy valamelyikünk esti mesét olvasni. Nem szóltak, mi meg csak punnyadtunk. Kb. 5 perc múlva mindenki aludt ahol épp érte az álom. De hogy most akkor mi hol fogunk aludni azt még nem tudom.
Tegyük hozzá, hogy a farsangi pörgés is valószínű kiütötte őket, mert az utóbbi fél órában már csak kóvályogtak, de a csakazértsemalszunk mindig erősebb.
