Buliznak a Szezámmagok: június 2013

2013. június 28., péntek

Utolsó simítások

Itt Bagoly mami jelentkezik. Bevettük az utolsó kanyarokat, ez már a finis kérem szépen, legkisebb csemetém odabenn már készíti a kockás zászlót.

Egyre többször fordul elő, hogy hajnalban felébredek (négy és öt óra között) és aztán egy órát, másfelet nagyon aktív vagyok, majd újra elálmosodom. Gondoltam most írok végre pár sort, még a szülés előtt. Mert bizony egyre több jel utal arra, hogy hamarosan négyen leszünk.
Az hogy érzékeny vagyok és hisztis nem szokatlan, de ez mintha fokozódott volna a múlt héten. Olyan dolgokra is ugrottam-ugrok, amik amúgy nem nagyon zavarnának. Különösen frusztrál, ha valami leesik, kiesik a kezemből (állati gyakran előfordul persze) vagy ha valami a földön van. Amúgy sem szeretem, ha szanaszét vannak a dolgok, de most még tenni sem tudok érte.
Dúl bennem a fészekrakás, már napok óta toporogtam, hogy rakjunk rendet, rakjunk rendet. Tegnap délelőtt még a városban futottam pár beszerző kört, sok mindent nem találtam, de azért sikerült pár dolgot megvennem a listámról. Délután aztán átjött Nonó és nekiláttunk a nappalinak. Lepakoltuk, elhúztuk, letakarítottuk, visszapakoltuk a polcokat. Hubyval átpakoltattam a hifit a dvd lejátszó mellé. Na igazából a polc pakolást is főleg Nóri csinálta, én legtöbbször csak álltam és irányítottam, illetve adogattam a kezébe cuccokat, hogy ezt takarítsa le, azt törölje át. Igazi hajcsár voltam. Anyu is itt volt, de ő száz százalékban Szezire vigyázott, miután felébredtek, lementek a játszótérre és jó sokáig ott voltak. A végeredmény: a nappali csodaszépen ragyog, és rend van. Vannak új virágok és még egy-két kép is kikerült. Ja közben olyan dolgokon vihogtam percekig amin szerintem amúgy csak mosolyognék, és a tükörbe nézve megállapítottam, hogy nagyon lent van a hasam. A fejem is mintha dagadna... Pedig ma még nem szülhetek, mert még egy kör van, a hálóban kell rendet raknunk. Fel kell hoznunk a komódot, belepakolni a pici ruhákat, és kitalálni, hogy milyen pelenkázó alkalmatosságot szerelünk rá. Össze kell szerelni az oldalkocsit, mert végül azt vettünk, egy olyat aminek igazából négy oldala van, de az egyik levehető és az ágyhoz tolható így a kiságy. Így aztán hatvan centivel megtoldottuk az eddigi 180-at, így már biztos négyen is elférünk.
Szezinek elkezdtem mesélni a tesó érkezésről, mert szerintem nagyon is érzi, hogy közeledik a nagy nap. Elkezdett még anyásabb lenni és amitől először nagyon megijedtem: agresszív. Főleg ha fáradt és természetesen csak akkor ha én is látom. Üt. Először a barátaink kisfiát bántotta, akkor még nem tudtam mire vélni a dolgot, majd másnap anyut is megütötte, de csak és kizárólag akkor, ha ott voltam a közelében. Arra gondolok, hogy ezzel is a figyelmemet szeretné felhívni, mintha minden egyes pillanatot ki szeretne használni belőlem még, amit csak lehet. Ez egy kicsit engem is félelemmel tölt el, de úgy érzem meg fogjuk oldani a dolgot, csak újdonság lesz és attól azért talán természetes, hogy tartok picit.

2013. június 24., hétfő

Fotózás

Régi nagy vágyam volt, hogy kedvenc fotósom, mesterem és barátunk Juhász Balázs készítsen rólam-rólunk képeket. Egy családi pocakfotózás jó apropó volt erre, így aztán egy irtó meleg júniusi napon felkerekedtünk a Zsolnay negyedbe és állati jól éreztük magunkat. Érdekes volt a másik oldalon állni (ülni, feküdni) és szót fogadni. Hát azért nem semmit amit a modelleinknek ki kell bírni. Szezi is nagyon ügyes volt, a két sírós hiszti mellett (ami mellesleg jogos volt) nagyon jól együtt működött és néha magától odajött, puszit adott, helyezkedett. Köszönjük Nórinak a sminket és a segítséget!