Úgy döntöttem Szezi már nagyfiú és mivel egyre inkább érdeklődik a tesója iránt (egész pontosan a hasam iránt) elvisszük magunkkal a 18. heti ultrahangra. Az előzményről annyit, hogy reggelente egyre többször magától húzza fel a pólómat és simogatja vagy puszilgatja a hasamat, illetve tudományos arckifejezés mellett teszi oda a kezeit és tartja ott. Lassan már érezni is fog valamit azt hiszem. :) Épp pár napja panaszkodtam Hubynak, hogy ez a gyerek milyen kis visszafogott, Szezi ekkora korában már javában morzézott belülről. Úgy látszik figyelt odabenn a kicsi, mert ahogy ezt kimondtam bugyborékolt egyet. Azóta többször éreztem már, sőt egyszer még Huby is. Szóval alakul az a mocorgás.
No de vissza a klinikára. Csodával határos módon nem késtünk el, a "gázt" is elzártuk az ebéd alatt, most viszont várunk kellett kicsit. Hiába vittem két könyvet is Szezinek, természetesen neki a mellettünk várakozó kisfiú autója kellett. És nem csak az egyik, hanem mindkettő. Szerencsére a kisfiú még inkább baba volt így nem hatotta meg, hogy Szezi az összes játékát birtokolni akarta. Elkezdtem agyalni, hogy mi lesz ha behívnak és az autókat kinn kell hagyni, de nem volt időm kitalálni semmit. Szólítottak. Ismerős orvos volt (nála voltam 8 hetesen, ő volt az aki végül nem volt szimpatikus és nem őt választottam, de a kiskönyvemben a mai napig az ő neve szerepel mint kezelőorvos). Végig nem szólt semmit, Szezi viszont folyamatosan kiabált, hogy autó, autó, autóóóó. Az asszisztens csóválta a fejét, és mormogott maga elé, hogy a doktor urat biztosan zavarja a kiabálás. (A doktor úrnak nincs szája???) Biztos ami biztos megkérdeztem, hogy zavarja-e, de csak somolygott. Elég kínos volt az egész, így Hubyék kimentek inkább. Aztán a doki elsorolta az adatokat az asszisztensnek majd kb. 6 perc után először megszólalt.
- Kisfiút szeretne vagy kislányt?
- Húú - mondtam - nekem mindegy, de igazából már korábban is megmondták, de azért kíváncsi vagyok mit lát.
- Én kérdeztem először.
- Oké én lányt szerettem volna.
- Pechje van.
Hát ennyi. Pechem van. :) Na jó azért én nem lepődtem meg annyira, csak valahol belül élt a remény, és addig nem akartam elhinni, amíg nem látom a saját szememmel. Mondjuk most sem láttam, bár a doki miután végzett nagyon rendes volt és felém fordította a monitort. Elmutogatott mindent, és mondta, hogy minden rendben van. Végül is ez a lényeg nem?
Délután látogatók érkeztek Szezihez. Huby apukája és nagynénje. Emőke kb. 5 perc alatt megkapta a Mama titulust, és a papa is hamarosan papa lett. Szezi elég szépen megdolgoztatta őket, Emőkével labdázott, a papát a motorral kergette, nagyon élvezte, hogy körülötte forog a világ.
És még egy meglepetés hátra volt. Este vettük meg neki a papa ajándékát, egy lego duplo állatkertet. Az volt a terv, hogy felcsempésszük, berakjuk a nappaliba és majd reggel megtalálja, mert későn értünk haza és gondoltuk fáradt-álmos, ne kezdjen el játszani vele. Hát a kis huncut mégis megtalálta még este. És persze azonnal követelte, hogy bontsuk ki. Amikor szóltam Hubynak, hogy hozzon szerszámot, amivel felnyitom a dobozt, Szezike szaladt egy játék csavarhúzóért. Azt a csodálkozást, sikongatást amit bontogatás közben rendezett! Este tízig játszottunk az állatokkal és másnap reggel is az első gondolata az új afto és a benne ülő baba volt.
