Az előzményekről csak annyit, hogy egy hétig beteg voltam, leginkább feküdtem vagy vegetáltam. Egyik sem könnyen kivitelezhető Szezi mellett, de Huby és Nóri nagyon sokat segítettek, így sikerült öt nap alatt kilábalnom a nyavalyából. Pénteken már egész jól voltam így bevállaltam a hét elején megbeszélt szombati kirándulást, előtte az úszást, és este a szalonnasütést.
Szeretem a szombat reggeleket. Olyankor mindig rádumálom Hubyt hogy reggelizzünk valahol, és aztán vigyük Pufeszt úszni. Most se volt másképp, csak picit fogtunk mellé a Hullám büfével. Még nem sültek ki a péksütik mire odaértünk. Cserébe viszont nagyon finom kávét kaptunk. Az úszás kívülről elég vegyes képet mutatott, Szezi legtöbbször inkább kijött volna a medencéből, vagy engem keresett, de a dobálás meg a labdázás azért tetszett neki.
Mivel Huby keresztelőt fotózott a Piusz templomban, adta magát hogy a Paulusban ebédeljünk (fene a jódógunkat mi? :) ) Szezinek nagyon bejött az ottani kaja, mindent megkóstolt, sőt mindenből követelt. Kezdte a gyümölcslevessel, aztán egy kis lencsefőzelékkel folytatta, majd jöhetett a brokkoli krémleves. Egyedül a mákos nudlira fintorgott egy kicsit.
Teli hassal szinte garantált volt az elalvás a kocsiban. Bükkösd nincs messze, de pont elég idő telt el ahhoz, hogy olyan mélyen aludjon Szezike, hogy simán áttegyük a mei-taiba, így a kirándulás első pár állomását (három lovat) átaludta. Aztán felébredt, és már ment is etetni.
Persze, a szamarak, a kecskék és a halak sem maradhattak éhen, sőt még egy kis csajozás is belefért a rendkívül elfoglalt másféléves szombat délutánjába. Aztán apába kellett életet lehelni, végül egy kis szőlőevéssel zártuk a napot.
