Szezi alig múlt el egy éves, de mintha egy turbó gombot nyomtak volna be rajta. Hihetetlen sok mindent kezdett el csinálni egyik napról a másikra. Megfigyel, utánoz, és rengeteget halandzsázik.
Vasárnap délután apuéknál ebédeltünk és elszundítottam kicsit. Mire felébredtem Huby örömmel újságolta, hogy Szezi háromszor megmászta a kertbe vezető lépcsősort, nem csak felfele hanem lefelé is. A mászás nem csak a lépcsőről megy neki, hanem ágyról-kanapéról-hintáról is. Ha "szakadékhoz" ér nem borul, nem megy bele ész nélkül, hanem szépen hátra fordul és letolat.
Ha zenét hall riszálja a kis popóját, ha tetszik neki énekel is hozzá. Tudja mire való a fésű, sőt még a villáról is azt gondolta először, hogy a haját kell vele igazítania. Aztán megmutattuk neki, hogy inkább krumplis tésztát próbálja a segítségével a szájába lapátolni. Napról napra ügyesebben eszi a reggeli kefirt vagy joghurtot kanállal.
Tudja mire való a telefon, már nem csak ütögeti és nyalogatja, hanem a füléhez is emeli, ha mondom neki, hogy halló-halló. Tegnap amikor mentünk fel megengedtem neki, hogy megnyomja a kaputelefont. Ma már amikor jöttünk el mellette mutogatott felé, hogy akarja nyomkodni. Minden gombot megnyom, az autó rádiót bekapcsolja és azzal a lendülettel hangosítja is fel.
Minap takarítottunk. Eredetileg csak egy ablakot terveztem lemosni, és gondoltam Szezi se unatkozzon, így kapott ő is egy rongyot. Rögtön tudta mire való: vízbe be, vízből ki, elég hamar átázott a ruhája is. A java még csak ezután jött. A lavór vizet egy óvatlan pillanatban (anya egy szempillantásnyit nem figyelt teljes erőből) a konyha padlójára és magára borította Szezi. Egy másodpercre átfutott rajtam egy bosszús káromkodás, majd úgy döntöttem nézem a dolgok jó oldalát. Így aztán hoztam a súroló kefét és gondoltam kicsit feltakarítjuk a követ. Szezi aktívan részt vett a sikálásban, amint megkaparintotta, rögtön rendeltetés szerűen használni is kezdte a súrolókefét.
Tegnap egész nap esett az eső és hogy feldobjam kicsit a hangulatunkat, kitaláltam, hogy palacsintát sütünk. Igen, együtt. Szezit felültettem a konyhapultra, és együtt öntöttük a lisztet a tálba. Amíg, a tejet elővettem a hűtőből, a kis kuktám kipaskolt némi lisztet, és az egész környéket fehérség borította. Amíg feltörtem a tojást, a leendő szakács sztár kupakokat pakolt a vízforralóba. Ekkor úgy döntöttem, hogy kicsit jobban bevonom a munkafolyamatba, és a kezébe adtam a fakanalat. Szezi azt gondolta most eszünk így rögtön a szájához próbálta emelni a konyhaeszközt. Végül fogtam a kis kezét és együtt kavartuk a masszát, majd amikor meguntam a garázdálkodását, kapott egy saját kis tálat egy saját kis kanállal. A benne lévő vizet ismét ételnek nézte, így kapott a víz helyére joghurtot és kedvére lapátolhatta a szájába. Meg a ruhájára, meg a konyhapultra. Közben már sültek a palacsinták, persze azt is meg kellett kóstolni. Joghurttal.
